Közösségi Google könyvkereső

Lépett a Google Book Search is a közösségek felé, ezentúl a saját felhasználónkhoz rendelhetjük a találatokat, így hozva létre saját könyvtárat, amelyet aztán megoszthatunk, kedvencelhetünk stb. (A kezdőlapon vannak példák könyvtárakra, szerintem mókás köztük Michael Jensen hobbiparaszté…)

A My Library nem újdonság, már fut pár hónapja, és az ötlet sem új, már annak, aki használta eddig is pl. a LibraryThinget. Szolgáltatásban nem tudom, mennyire fogja felülmúlni az eddigieket, de nyilván a felhasználói tábor tekintetében a Google messze veri mindegyiket, másrészt ha végre normálisan integrálni fogják a kismilló Google szolgáltatást, akkor talán ezt is igénybe fogom venni. Addig meg bőven elég az eddigi is.

Hogyan tervezzünk könyvtárat a Google korában?

A cím eléggé hangzatos, de mégis jó kérdés, de szerencsére nem teljesen idegen területekre vezet. Többek közt Baranyi Flóra foglalkozott vele sokat, legutóbb az MLS-konferencián, de hogy még mindig fúj a szél, azt a nemsokára nyíló kiállítása fogja bizonyítani az Iparművészeti Múzeumban, ahol Moholy-Nagy László Formatervezési ösztöndíjasként mutatja be új könyvtári bútor kollekcióját. Nagyon ajánlom.

Seattle

Ehhez kapcsolódik az a prezentáció, amelyet

Teljes fordítás (ha eljutok odáig) a könyvtárépítészeten lesz.

Forrás: The Shifted Librarian. Photo by Timothy Hursley.

Villámjelentés

Persze ma reggel sem azt csinálom, amit kéne (nyelvtöri 3 zh-ra fonetikát tanulni), hanem a következő projektek indultak be:

  1. Google Apps-ba regeltem a mome.hu-t. Tesztelni szerintem délután fogom.
  2. Rengeteg érdekes és hosszú bejegyzést találtam kedvencemről, a Scriblio-ról, még Matt, a WP atyaistene is megemlékezett róla. (Azért áldozati tömjént ezért még nem gyújtunk.) “Beszámolók” jönnek.
  3. A gépem istenesen belefagyott a liquid rescale-be, jön öcsém erőműve, az talán szeretni fogja. Eddig felraktam neki a Gimpet, a többit délután.
  4. Nem projekt, de kitettem egy elég szaftos szöveget (a képek a lényegek igazából), amely a parlamenti életnek egy igencsak köhm… érdekes oldalát mutatja be. Tegnap kaptam mélben, és mit ad isten, Tóta W. miről írt ma reggel? De végül is mi választottuk meg őket, megérdemeljük, hogy kivételesen a gyökér legyen felül, a fa meg alul.
  5. Tanulni kéne…

Válasz: “Ingyen” tudás angolul

Kommentelni akartam, de ez hosszabb lesz. Előre bocsátanám, hogy itt olyan kérdések lesznek, amely elsősorban személy, és másodsorban pénzkérdések, így lehet, hogy néhányan újfent meg fognak neheztelni rám. Tőlük elnézést kérek, meg azt, hogy most ettől tekintsünk el – amíg nem tudom íráskészségemből tökéletesen kiküszöbölni a kontrolláhatatlan szubjektivitást, addig sajnos ilyen lesz.

Kelt cikkét olvasgattam az origón, és közben buzgón bólogattam: igen, ezt így kell csinálni. Nekem is pont ilyesmik járnak az eszemben, és végül is amit leír, az egyáltalán nem valami egetverő vagy meglepő újdonság, hanem az eddigi folyamatok természetes következménye (Kelt, ne haragudj, de gondolom ezzel te is így vagy…). Ezerrel zakatol az USÁ-ban a távoktatás és a nyomtatott tananyag helyét villámgyorsan veszi át az elektronikus. Ezek után már várható volt az ilyen jellegű archívumok létrejötte. Úgy néz ki, ott már csak tényleg az a legnagyobb probléma, hogy OSS-rel oldják meg a kérdést, vagy vegyenek meg egy olyan volumenű szoftvert, mint a Voyager. (Azzal tisztában vagyok, hogy nem ennyire rózsaszín onnan a kép, de most nem ez a lényeg.)

Tavasszal voltam az Ariel dokumentumküldő szoftver bemutatóján és a digitális technológia helyéről a könyvtárban Debrecenben. Mind a két rendezvény elvileg pont erről a kérdésről szólt volna, azaz ennek a magyar vetületéről. Mi ugyanis ott tartunk még, hogy óvatosan el kezdtünk létrehozni egy-két elektronikus archívumot, repozitóriumot. A köztudatban valószínűleg nagyon-nagyon kevés van (amiről tudnak az átlagemberek), oktatási elvétve (Debrecent szoktuk emlegetni ugye, mint példát, de ott van már Veszprém is, és biztos vagyok benne, hogy keveset kéne keresgélni, hogy előbukkanjon még pár), végül pedig közhasznúból, közérdekűből az FSZEK és az OSZK gyűjteményei az ismertebbek.

Viszont amiről végül szólt számomra, az a szerzői jog hihetetlen módon kitalált hurkai és csapdái. Elrettentő példának álljon itt az egyik kedvencem: könyvtárközi kölcsönzés esetében ha a küldő könyvtár fénymásolva küldi a kért dokumentumot, akkor azt tiszta szívvel lehet továbbsokszorosítani, míg ha elektronikusan, beszkennelve küldik, akkor már azzal törvénysértést követ el a könyvtáros a kinyomtatja, csak és kizárólag monitoron lehet nézni.

Kocka olvasóimnak: nem mindenkinek van olyan mobil eszköze, amivel bárhol lehet olvasgatni a szöveget, és van aki szeretné összefirkálni (aka jegyzetelni) a cikket – szóval tekintsünk el attól a verziótól, hogy bőven elég a képernyő.

Hogy miért ilyen az egész nálunk, arról Szinger András, az Artisjus jogásza mesélt nagyon érdekeset Debrecenben, lényege az amerikai és az európai szerzői jog különböző fejlődése (ezt nem írtam le, úgyhogy ne ott tessenek keresni).

Szóval, az egyik része a szerzői jogi törvény. A másik fele viszont már kőkeményen az emberi tényezőktől függ:

  • A felső vezetés (minisztérium, KI stb.) képtelen arra, hogy normálisan összefogjon és koordináljon egy ilyen feladatot, gyakorlatilag minden könyvtár saját hatáskörében és belátása alapján cselekszik. A NAVA, NDA pedig nagyon szép dolog, olyan mindkettő, mint két szép, aranyfüst-lemezzel borított lufi. Aki bebizonyítja nekem, hogy ennek ellenére csokitorta, az kap egy szeletet.
  • A “középvezetés” (könyvtárigazgatók, könyvtárvezetők, egyes esetekben -fenttartók), akik megint ugyanazt csinálják, mint az integrált könyvtári rendszerek (IKR) bevezetésekor: mindenki a saját feje után megy, nem keres kapcsolatot, kapcsolódási lehetőségeket más könyvtárakkal (akár az ország másik végében), így nincs pl. egy átfogó egyetemi (felsőoktatási) hálózat, vagy az egyes szakterületek könyvtárainak rendszere. Sőt: amik létrejöttek, azok sem lesznek kompatibilisek egymással: van, aki megveszi a szoftvert, van aki OSS-t használ, így megint káosz lesz pár év múlva.
  • A könyvtárosok számára pedig (most a nagy többségről beszélek – nem tudom, van-e rá statisztika, de számomra az átlag könyvtáros 45-50 éves nő) még az IKR is egy misztikum, nem hogy a repozitórium szó. Az, hogy szabvány formátum, adatbázis stb. pedig végképp. Erre a legjobb mérő szerintem pedig továbbra is a web2 (könyvtár2) – bármit jelentsen is az olvasónak -, hiába nem tetszik: olyan alapvető eszköztárat jelent továbbra is ez a fogalom, amelynek használata egyszerűen létszükséglet az ilyen jellegű rendszerek kialakításánál, használatánál. Ez van, ez ellen küzdeni lehet, tenni nem.
  • És végül – ez főleg felsőoktatási könyvtárban, így és főleg a miénkben érződik – nagyon sok múlik az oktatókon is. A belső hatalmi harcok keményen befolyásolják az oktatási struktúrát, ami bizonytalanná teszi sok esetben akár a tanmenetet is, így már a kötelező irodalom kiválasztása is problémás lehet. De ott, ahol nincs is nagy átalakulás (bár a két szintű oktatás…), még ott is nagy gondot okozhat az egyetemi bürokrácia, a tanárok, tanszékek, intézetek szimpla nemtörődömsége, lustasága stb.

Tehát ezért nincsenek még nagyon digitális archívumok, és amik vannak ezért olyanok, amilyenek. A pénzprobléma pedig annyira evidens, hogy teljesen felesleges emiatt panaszkodnom, ráadásul mint mindennek, ennek is van ingyenes megoldása (ez meg megint emberi problémákat vet fel).

És hogy a cikkben említett típusú hang- és videóarchívumokról beszéljünk, attól még nagyon-nagyon messze vagyunk. Szerintem.

Végül pedig egy zárójeles megjegyzés: nálunk egy fél éve elkezdődött egy videó-, kép- és szövegarchívum megtervezése, amely a hallgatói munkákat, tananyagot, könyvtári dokumentumokat tartalmazva, integrálódva a könyvtár rendszerébe és az ETR-be. Ez nem az első próbálkozás a MOMÉ-n, de eddig mindenki belebukott, most megpróbálunk kirukkolni valamivel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kezdeményezés unikális, mert nyilván távolról sem, de azt sem mondanám hogy jellemző. Na, szabadkozásból elég ennyi.

A Twitter és a MoMA

momaMár úgy hivatalból is megakadt a szemem a Twitter hírlevélben (nem valami hú de sok van belőle sajnos/szerencsére, nemkívánt törlendő) azon a pár soros rövidhíren, miszerint a MoMA (The Museum of Modern Art, New York) egyik kiállításán szerepel a Twitter API-ra épülő Twittervision, Design and the Elastic Mind címmel. A kiállított mashup a Google Maps-en követi realtime a twitteket, és a MoMA kontextusában a design és a tudomány közti kapcsolatot hivatott illusztrálni.

A kiállítás egyébként megtekinthető február 24-től május 12-ig, ha valaki véletlenül arrafele járna.

A MoMA egyébként is érdekes téma, ugyanis mellette épül az egyik legérdekesebb felhőkarcoló, és a múzeum is kap benne 3 emeletet kiállítótérként a luxusapartmanok és -szálloda mellett. Jean Nouvel, 62 éves francia származású építész tervezi azt az épületet Manhattanben, amely formájával teljesen új távlatokat nyit a Tripolism szerint.

A New York Times cikkében megjelent cikk meg azt fejtegeti, hogy ezzel a toronnyal NY újra birtokba veheti a felhőkarcolók városa címet, ugyanis a közelmúltban épült és épülő közel- és távol-keleti épületek egyre erősebben kezdték elvitatni azt. Hát szurkolunk nekik.

Klog dizájn

Ez a bejegyzés szól minden kloggernek (valamint nem kloggernek is, ha úgy érzi, hogy nagyon szeret minket). Újabb kalapozásról van szó, úgyhogy aki nem akarja magát ezzel fárasztani, az nyugodtan lapozzon, crtl+w-zzen, alt+f4-ezzen, markolja as read stb.

Újabb kalapozásról van szó, ugyanis most, hogy többé-kevésbé helyre rázódtunk a költözés sokkjából, máris tovább kéne lépni. Ez egyelőre a központi oldal újra berheléséről szólna, amit most kicsit profibban szeretnék megoldani, mint eddig volt (és ezzel nem az eddig belefektetett munkát szólom le, mert egyrészt magam ellen is beszélnék, másrészt meg nagyon-nagyon hálás vagyok érte). Úgy érzem, ezzel magunkat is megbecsülnénk kicsit.

Szóval, el kezdtem tárgyalni Ginával a lehetőségekről, és ő úgy néz ki, vállalja is a redizájnt. Viszont ingyen nem csinálódnak a dolgok, és “külsőstől” el sem fogadnám. Így megint közösségi kiadás elé nézünk, és amíg ilyenekre normálisan nem készülünk fel (azaz valamilyen állandó bevételi forrásra nem teszünk szert), addig kalapozás van. Viszont mivel itt kevesebbről van szó, mint a szervernél, ezért tényleg bármilyen összegű felajánlásnak nagyon örülné(n)k! Mihelyt zöldágra vergődök a PayPallal, kimegy egy gomb, addig meg személyesen fogok örvendezni az adománynak :)

Megértéseteket és segítségeteket előre is köszönöm!