Széljegyzet

Vigyázat, lesz benne spoiler-gyanús rész!

A vizsgaidőszak nálam onnan ismerhető fel, hogy veszettül elkezdek egy dologgal foglalkozni. Most épp a frissen(?) kiadott 5 kötetes Asimov összes akadt a kezembe, s mivel régen szerettem a SF-t, végignyomtam az egészet (mókás volt, hogy az első két kötetben mennyi antológiából ismert novella köszöntött vissza). Kb. egy fél órája tettem le az 5. kötetet, de meg kell mondanom, kis bizonytalan rossz érzet maradt utána.

Nem is tudom, azt hiszem úgy a 3. kötet táján vált számomra adekvát kérdéssé, hogy miért csak egy galaxissal foglalkozott Asimov. Persze a végére kiderült, hogy miért, de nekem túl lapos lett így az egész. Sokkal nagyobb ívű maga a mű, minthogy az legyen a csúcspont, ami, vagy ha már ott van, akkor nem kerülhetett volna túl nagy erőfeszítésébe folytatni sem. Ezzel teljesen olyan lett mint a Gyűrűk Ura filmtrilógia első részének vége. Az ember ül a sötétben, és várja, hogy történjen valami.

Hol a folytatás?

Bevallom, ezelőtt nem foglalkoztam Asimovval, a nevét már hallottam. Most úgy érzem, hogy ha kitart a lelkesedés, akkor utánaolvasok. És ha hülyeséget írtam/kérdeztem, akkor ennek fényében kérek elnézést.

“Széljegyzet” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Na ja… smerős, régebben a vizsgaidőszak nálam is így telt…
    Én sok Asimov-ot olvastam, vettem. Némelyet többször is, de hiába szereztem be legutóbb az összes Szukits kiadó által, szép rendbe szedett kötetet (9 db Jantner János kiváló borítóival) nem mertem még venni a bátorságot. Pedig gyorsan olvasok, hogy újra előről kezdjem. Iszonyat vastag könyvek. Talán ha kisebb darabokra vágják, már átrágtam volna magamat, na de így?

Minden vélemény számít!