Ön- kontra idegenkép

Úgysem bírok egyszerre 2-3 óránál többet intenzíven ööö… tanulni, főleg szociolingvisztikát, ezért jöjjön egy aha!-élmény.

A félév X szemináriumi óráiból kb. X/3 ment el a “cigánykérdésre.” Eléggé nívós viták folytak a témáról, ez talán annak is volt köszönhatő, hogy a 15 fős csapatból maximum 5 beszélt, az sem egyszerre, de így is gyakran csúsztam le a pszicholingvisztikáról (eléggé ki volt centizve az órarendem).

BTW, aki a témát ismeri, annak villantok, hogy Bartha Csilla volt a vezető. :)

Az egyik órán osztott ki egy olyan handoutot (bizony, ezt még magyarszakon is így mondják…), amelyen az iskola önképe és a cigányok idegenképe volt összeszedve táblázatba. Könyvből volt fénymásolva, csak gyanítom, hogy Réger Zita és/vagy Bartha tanárnő egyik könyvéből származik, de most talán nem ez a fontos. A lényege, hogy bár az iskola (a tanárok, döntéshozók, a “magyar” szülők stb.) meg vannak győzödve az elsőbbségéről, szervező feladatairól és kötelességeinek mibenlétéről (pl. működése a társadalmi egyetértésen alapul, a célok, értékek, normák stb. alapján, az oktatás-nevelés előnyt biztosít, meghatározza az elsajátítandó ismereteket és azok hogyanját, a gyerek a tanár alá van rendelve, a tanítási időben a családnak nincs helye az iskolában stb.). Ugye ezek mennyire magától értetődő dolgok? Mi is így voltunk szocializálva, nagy valószínűséggel utódaink jó eséllyel hasonlóan lesznek nevelve.

De mit látt ebből a cigány(gyerek)? Számára az iskola egy törvényekkel, szabályokkal irányított hely, azok a bizonyos (romantikus) célok nem célok. A cigány közösségekben a család az első, mindig, utána következik bármiféle tanítónéni, iskola stb., és a családjának kötelessége őt az iskolában (tanítási időben) is a védelmébe vennie. Az iskolának az a feladata, hogy úgy készítse fel a gyereket bizonyos társadalmi feladatokra, ahogy ő kívánja, hiszen a családé a szocializáló, nevelő szerep, nem az iskoláé. Emellett pedig a cigányok pubertáskorig gyerekek, onnantól kezdve közösségük teljes jogú, felnőtt tagjai, így nem követelhető meg tőlük az a feltétlen engedelmesség (alázat), amely többé-kevésbé elvárható egyébként.

Ezekről a szempontokról folytak elég termékeny viták, számomra külön érdekes volt azt megfigyelni, hogy a tanári pályára készülők (én nem tartozom közéjük, de ez másik történet) mit gondolnak erről az egészről. Az eléggé egységes álláspont volt, hogy ilyenekről szinte szó sincs a tanárképzésben, a frissdiplomásoknak igazából gőzük nincs az egészről, és az szerencsés lehetett, aki ilyen jellegű kurzusokon legalább hallott róla.

Talán furcsán fog hangzani, mert leginkább a technikai megoldások érdekelnek (legalábbis a blog kezdett ezirányba elmozdulni…), de én nagyon hiányolom a könyvtári képzésünkből a szociológiát, társadalomismeretet. Az nagyon szép volt, hogy az 1997. évi CXL törvény kapcsán elhangzottak azok a szavak, hogy hátrányos helyzetű, meg kisebbségi könyvtáros, de nem sírtam volna, ha többet kell tanulni. Pl. amivel Ádám is foglalkozik, a fiatalokkal való foglalkozást, konkrétan a cigánykérdéshez kapcsolódó könyvtári témakört stb.

Szóval már megint sír a szám…

Picasa 2.7 Linuxra is (már)

Elvileg most jött ki a natív Picasa 2.7 Linuxra, amely már – többek közt – tartalmazza a Picasaweb integrációját is. De. Az egész akkora kamu mint a ház, mert még mindig WINE-nal fut. Én eddig is a fejlettebb Windows-verziót használtam, szintén WINE-nal, tehát ez a változás számomra semmit nem jelent. Úgy átverés az egész, ahogy van. (Hm, november 21-én jött ki a Picasa Groups-on a béta, de akkor még kellett hozzá a pajszer is…)

Egyébként is kezd elegem lenni a Google-ból, tudom hogy kutyát nem érdekel, de nagyon nem érint, hogy milyen új felületet terveztek iPhone alá, amíg a Picasa, Gmail és társai funkcionalitása messze alulmarad az elvárhatónál… (Persze lehet mondani, hogy címke, na de ezt eddig egy Greasemonkey scripttel is meg lehetett csinálni.)

Nagytestvérnek nagyrosszpont.

MARCThing

Nemrég bevezették a MARCThing nevű fejlesztést a LibraryThingen. Ha teljesen elkészül, egyrészt 700+ forrásból lehet válogatni a könyveket, másrészt ami pluszt tud nyújtani a MARC a sima adatbázisos modellhez képest, azt fogja a LibraryThing is.

Kevésbé expertek (= nem könyvtárosok) számára a MARC egy adatcsere-formátum, jelentése Machine Readable Catalog, és a könyvtáros világ legjobb dolga lenne a dobozos sör után, ha nem sikerült volna a szabványt a világ minden országára szétszedni, ráadásul ezek mellé kiscsillió kompatibilitást segítő szabványt készíteni (l. pl. HUNMARC, USMARC, UKMARC, MARC 21 stb.). Ennek ellenére gyönyörűen lehet(ne) kezelni pl. XML-lel, és ez csak a kezdet. (Geekeknek ilyenkor gondolom beindul a fantáziája.) Érdeklődőknek itt van a példa kedvéért a HUNMARC 241 oldalas szabványa a Könyvtári Intézet honlapjáról, pdf-ben. (Az oldalszámot csak azért, mert ez mifelénk vizsga- és szigorlati anyag. Sajnáljatok :P)

A lényege a fejlesztésnek, hogy a bűvös Z39.50 segítségével gyakorlatilag bármely (amelyik képes ezen a protokollon kommunikálni) könyvtár anyagát be lehet építeni a LibraryThingbe. Így a felhasználók az LT-n keresztül kereshetnek a könyvtárak katalógusában, anélkül, hogy a legkisebb közük lenne a könyvtárhoz (rémisztő mi?;). Az eredmény meg olyan formában érkezik, amilyenben óhajtjuk (mondjuk XML-ben). És egyszer Open Source is lesz.

Végül egy szó szerinti idézet:

“What I hope is that this inspires allows people not in the library world to do cool things with library data. It’s sad that working with library data is such a hassle — there are so many underused resources out there. I won’t go too much into the technical problems with Z39.50 and MARC, but I do have a recommendation for anybody involved in implementing a standard or protocol in the library world. Go down to your local bookstore and grab 3 random people browsing the programming books. If you can’t explain the basic idea in 10 minutes, or they can’t sit down and write some basic code to use it in an hour or two, you’ve failed. It doesn’t matter how perfect it is on paper — it’s not going to get used by anybody outside the library world, and even in the library world, it will only be implemented poorly.”

Azaz:

“Azt remélem, hogy ez [a MARCThing] olyan embereket is fog könyvtári adatokkal való foglalkozásra inspirálni, akik nincsenek benne a könyvtári világban. Kár, hogy ennyi gond van állandóan a könyvtári adatokkal – annyi kihasználatlan lehetőséget rejtenek még. Nem akarok belemászni a Z39.50 és a MARC technikai problémáiba, de lenne egy ötletem mindazok számára, akik valamilyen könyvtári szabvány vagy protokoll bevezetésén dolgoznak. Menjen le a helyi könyvesboltba, és szedjen össze három olyan embert, akik a programozói könyveket böngészik. Ha nem tudja az ötletét kifejteni nekik 10 perc alatt, vagy ha a tesztalanyok nem tudják az alap kódot megfogalmazni egy-két óra alatt, felejtős az egész projekt. Teljesen mindegy, mennyire frankó papíron – nem fogják használni a könyvtári világon kívül, sőt még a könyvtárakban sem.”