Az iWiW üzenőfalát mindenki ismeri, a Twitter hasonló dolog, csak mérföldekkel jobb és használhatóbb. Félúton az IM (tudom, hogy mindenki tudja, de: pl. MSN, Skype, GTalk) és az e-mail között. Abban igaza van Andrisnak, hogy ha nincs rá szüksége az embernek, akkor teljesen fölösleges. Viszont függőséget okoz. Segít szétválasztani a munkát, a gyors megbeszélést, és a cetliragasztós üzenethagyást. Úgy is mondják, hogy mikroblog. Amiről az ember nem akar posztot írni, viszont említésre méltó, azt twitteli, és az már csak a saját belátásán múlik, hogy a blogjának az oldalsávján megjelenik-e ez a max. 140 karakteres üzenet (nekem speciel nem, de van, akinek igen). Hogy miért jó? Hírbehozó írt még a Webisztánra nagyon rég (március környékén) egy csomó bejegyzést csak a Twitterről. Az egyik elsőben felsorolta egypár +/- tulajdonságát, ezek közül pár pont:

8. Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. („A blogpost szóljon valamiről.”) A Twitter tehát létező piaci rés.

9. Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

10. Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

11. Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

12. Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.) Meg itt ez a post, ami majd segít felidézni, hogy a mai napot twitterezve szomorkodtam végig.

Elég egyszerű a képlet: regisztrálsz, kapsz egy egyszerű felületet. Feltölthetsz magadról képet (ezzel együtt beállíthatod a profilodat), meghatározhatod, hogy milyen módon értesítsen téged a rendszer az új üzenetekről (weben, IM-en keresztül, SMS-ben stb.), kereshetsz embereket, akiket követni szeretnél és megnézheted, téged kik követnek. Ráadásul ha sok időd van, át is szabhatod a lapod megjelenését. Ezek után elmesélheted az ismerőseidnek, hogy mi a helyzet – 140 karakterben. De sokszor linkajánlás folyik, lehet telepíteni olyan plugint a WordPresshez, ami automatikuson kilövi Twitterre az új bejegyzéseket, így aki épp nem olvassa az RSS-t, az is megkaphatja, hogy jött új szöveg a blogra – akár SMS-ben is.

Nekem pont ez a funkciója nem tetszik annyira, mert nem úgy van, mint pl. a Google Calendars, hogy küldenek egy SMS-t az érvényesítő kóddal, hanem nekem kell küldeni a kódot a megadott (külföldi) számra. Ez így annyira nem jó.

Mivel nyitott API-val rendelkezik (Application Programming Interface – ennek segítségével lehet külső – harmadik fél – alkalmazásokat írni egy programhoz, szolgáltatáshoz stb.), ezért rengeteg hasznos kiegészítő, mashup van hozzá – magyar fejlesztés (a fentemlített tothbenedek úr készítménye) a Turulcsirip, amely a Twitter magyar felhasználóinak készült, és szintén tartozik hozzá Firefox oldalsáv, olyan mint az általam használt Twitbin.

Pár alapvető tipp:

• válaszolni valakinek a @felhasznalonev, direkt üzenetet küldeni (csak a címzett látja) a d felhasznalonev formával lehet
• helyünk meghatározására az L:varosnev formulát lehet használni, így aktuális tartózkodási helyünk megjelenik egy térképen, a minket kereső ismerőseink legnagyobb örömére/bánatára
• (jó)pár Twitter-kiterjesztés Firefoxhoz