KlogKörKép

Míg Ági idehaza bukkan fel itt-ott, másik tengerentúli bloggerünk, Erika Texasban tevékenykedik továbbra is. Most éppen egy kajaprogramot indítottak el, ami a szegény, vizsgaidőszaktól szenvedő diákokat van hivatva életben tartani: egész nap ki lesz nekik készítve kaja, ingyen.

A rektor adott erre a programra külön pénzt, amiből pizzát rendelünk a nebulóknak. Enni nem lehetne az épületen belül, de lerekesztünk ilyenkor egy részt asztalokkal, székekkel, ahol leülhetnek ebédelni, vacsorázni.

Három napja nem ettem, kávén és nikotinon kívül nem is nagyon tudok elképzelni fogyasztható fizikai táplálékot életérzés megvan? (És nem mindenkinek van meg az a lehetősége, hogy hajnali 3-kor leugorjék a Nagyi palacsintázójába egy nagy adag húsos-tejfölös-sajtos palacsintáért…) És még nincs vége, tessék az egészet elolvasni.

A másik reggeli “olvasmányélmény” HSD bejegyzés-indító pár mondata volt:

Kis csúszásban vagyok, a Masters-et is folytatni fogom, azonban az a szerencse ért, hogy nem kell a telefonom Bluetooth-ját a notebook-ommal összelőnöm, mivel a wifi-m a Pálma hotel második emeletéről érzékelt öt vezeték nélküli kapcsolatot, amelyből kettő nem volt jelszóval védett, az egyikre sikerrel rá is konnektáltam, és máris láthattam a leveleimet, és egyéb kellemetességeimet.

Valaki fel tudna sorolni itthon 5 könyvtárigazgatót (nem vállalatit), aki kapásból értelmezni tudná ezt a mondatot? (Nem kötekedésképpen… tényleg érdekelne.)

Láss, ne csak nézz!

Gazs postolta (bejegyezte) az imént a Tofu nevű, ingyenes macis dokumentum olvasó-megjelenítő programot, amivel ilyen első-látásra-szerelembe estem. Valahogy ilyet mutat (képet loptam):

Miután ennek hangot is adtam, (nekem) szédítő sebességgel elkészült az a bookmarklet, amely az éppen a böngészőben olvasott sima szöveget kanyarítja karikába jó széles vászonra.

Persze indult a nyálképzés: mi lenne, ha a könyvtárak közt létesítendő dedikált p2p hálózaton küldött plaintext/html dokumentumok utána ilyen formában lehetnének olvashatóak. Ezen olyan jó elfilozofálni… Na majd egyszer.

Nem mászunk a fára, mert még elüt a villamos

Megvolt, lefolyt, túlvagyunk rajta. Érdemes levonni pár tanulságot, a jövő (na meg a múlt) miatt is:

Aki nem tud beszélni, az ne álljon ki nagyon sok ember elé. HSD előadásával kontrasztban még kínosabban éreztem magam, Ádám előadása másnap pedig megkoronázta az egészet. Most önbizalom-helyreállítás van folyamatban (nem kell megijedni, emós ettől nem leszek :D ).

Ha diák az ember, akkor mindenképp ki kell jelölni legközelebb egy embert, aki folyamatosan kommunikál a tanárokkal. Naponta mondjuk, vagy ilyesmi. Én éreztem magam szarul a kavarások miatt, pedig nekem elvileg nem ezen a szinten kellett volna működnöm.

Ha az ember házigazda, akkor igen is szakadjon 20 felé, de úgy hogy közben vigyorogjon. Én ezt nem tettem, és utólag nem jó érzés. Szegény Gica és Mani kikerültek a budaörsi koliba a világ végére, így este nem volt közös sörözés (az elején még az Ádámok és a szervezőbrigád volt a két állomás), másnap meg eltűntem.

Ha nagyon akarja az ember, akkor 10 perc alatt meg lehet csinálni azt, amire évek óta képtelenek az ELTÉn: wifit. Ezért külön köszönet Lacinak (és öcsémnek, hogy kibírta egy napig otthon wifi nélkül, mert persze routert már nem adtak).

Hát kapásból ennyi. Az eredmény olvasható a KonferenciaKlogon, gyűlnek befele a prezentációk is. Ma meg csaptam egy ótvar szétesős tea – csoki – Amorf Ördögök – Péterfy Bori – Ágnes Vanilla – döglés az ágyon napot, kezdek újra magamhoz térni (fogalmazni még nem tudok, jobban menne vázlatpontokba szedve…).

Közben újra nekiálltam azon dolgozni, hogy elkezdjek függni a Twittertől. Aki szintén addikt és már fentvan, annak daniel_takacs néven elérhető vagyok, tartsatok meg ;) (Hoppá, gecc, olyat nem lehetne IKR-be beleépíteni, hogy ha a felhasználónak és a könyvtárnak is van accountja, akkor a kölcsönzési infókat kitolja twitteren ilyen @ bizbasszal? Na ezt még át kéne gondolni…)

Fodor Péter főigazgató úrnak is feltettem a wifis kérdést, mert egyrészt elfelejtettem megtenni ezt a konferencián, másrészt meg úgysem lett volna ott helye… (Azt hiszem.)

Filozófia és gyakorlat, avagy mi fán terem a K2, de mostmár tényleg…

Már megint 9 órája egy helyben ülök, holnapra kéne valami értelmeset összeszedni, de mint az egyszeri nyugdíjas bácsi a csigákkal, állandóan szertehussannak a gondolatok… Elnézést, ez csúnya lesz: mert végül is mi a tököm az a könyvtár 2.0?

Az tudjuk, hogy fikázni lehet. Van egy olyan meggyőződésem, hogy a holnapra jövő emberek egy része csak arra kíváncsi, mekkorát fogunk égni. Ezt inkább most leírom így, nem akarom reggel előhozni. Ennek már szinte hagyománya van, aki követi, vagy csak néha beleolvas a Katalistbe, az érti szerintem, mire gondolok, aki meg nem, az örüljön neki.

Igazából nem tudom megfogalmazni. Én állítólag azt csinálom, mondtam ezt már én is, más is, próbáltuk elemezni, meghatározni, de mindig belemarkoltunk valószínűleg a semmibe. Azt nem mondanám, hogy bullshit-generátor a blogom, de mondjuk azt, hogy aki nagyon elméleti síkon foglalkozi a dologgal, az közel jár hozzá. (Ilyet itthon nem is ismerek hálistennek.)

Nézzük meg, mit jelent, jelenthet innen az asztalom mögül az egyes résztvevőknek a könyvtár 2.0 fogalom (nem betűrendben, hanem ahogy az eszembe jut, és nem is mindenkiről fogok tudni beszélni):

Tiszta filozófiát képvisel, amelyet azonnal gyakorlatba ültet. Részletekért érdemes a FIKSZ-en nézelődni.

Szintén filozófiát, de más megközelítésben, sokkal inkább módszertani szempontból. Erről mindenki meggyőződhet az Open Library-n.

Ha egy képzeletbeli 2D-s koordinátarendszerben elhelyezzük Ádámot és Sanyit, akkor a köztük húzott vonal túlsó végén helyezkedik el. Így leginkább gyakorlati jellegű kérdés lesz a K2-ből, erről szól az UTCA is.

Sajnos nem vagyok túl jártas a (belső)építészetben, így igazából nem nagyon látom át, hogy számra pontosan mit is jelenthet a K2 – egy biztos: kihívást, mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Állati érdekesnek látszik a virtuális és a fizikai tér egymást befolyásoló hatása.

Azt azért leszögezném, hogy ez szubjektív kép, tehát ha valaki kiakad rajta, ezt is vegye bele. De egyébként kíváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy ez az egész mennyire helytálló.

És hogy én ezek után most mit fogok mondani? Jó kérdés… próbáltam ollózgatni wikiből, FIKSZ-ről, majd meglátjuk mire lesz elég. Ami a vicc: szétnéztem magamnál is, de szinte semmi elméleti anyagot nem sikerült találnom, de gyakorlatit is elég keveset, s amit összehalásztam, az is le van már lőve máshol. Ez így mindenképp érdekes, főleg az ék újragondolása szempontjából, ami már lassan hosszú hónapok óta érik.

Valami olyasmi jött ki az egészből, hogy a K2-t baromi nehéz elkapni. Leginkább azt lehetne mondani, hogy tendencia. És ez érthető filozófiára, technológiára stb. Az egyik leglényegesebb része azonban, hogy ezek a részek nem különülnek el egymástól, egymásra ráépülnek, pl. nehéz elválasztani a közösségi OPAC-ot a nyílt forráskódtól, vagy a platformfüggetlen Java-t az egységes és minél szélesebb területet lefedő kommunikációs eszközöktől. Sokan attól félnek, hogy ez valójában egy teljesen új, önálló dolog, ami “kívülről támad” (ezt a nézetet kezdetben csak a 2.0 jelzőtől való félelem, majd a “parasztvakítás” szlogen jellemezte), és teljesen új rendet (avagy káoszt) hoz a könyvtárakba, elsöpörve a múltat, a hagyományokat és értékeket (ezt nagyszerűen mintázza az a vita, ami a CRM körül zajlik most a Katalisten).

A másik elég népszerű hiedelem, hogy a K2 pusztán technológiai dolog, azaz ha valaki telepít egy Joomla!-t vagy ír egy blogot, esetleg alkalmazza az IM-et, akkor itt van már a Kánaán. Holott a filozófiai része a dolgoknak azt is mondja, hogy ez a K2-dolog közösségi. Azaz az olvasó/ügyfél/felhasználó teljesen egyenrangú a könyvtárossal/információs szakemberrel, sőt. (Aadaam mesélte, hogy amikor bement a könyvtárba egy informatikai tárgyú TDK-t megírni, és kereséshez segítséget kért – konkrétan témába vágó adatbázisokat keresett -, az volt a kérdése a könyvtárosnak, hogy Google-ban nézte-e már.) Bizonyos területeken (és már egyre jobban ide tartozik az információkeresés is) simán lenyomja a szakembert. Tehát aktív partner. Tartalomelőállításban és tudásmegosztásban is, ld. wiki, del.icio.us stb.

Azonban a K2 tényleg gyökeresen megváltoztatta az eszközkészletét. Ezt egy szóval a web 2.0 kifejezéssel lehetne leírni, erről akkora a szakirodalom, hogy nem csak Dunát, ha nem Csendes-óceánt is lehetne vele rekeszteni. Ezek az eszközök részben kiváltották, részben segítik a hagyományos eszközöket, így a katalóguscédulát tökéletesen pótolja, ugyanakkor könyvek tologatására, tárolására nem igazán alkalmasak (a szerző elkötelezett híve a papír alapú könyveknek, erről nem nyit vitát, nem fognak kihalni, és kész).

Ádám lefordította Rob Darrow What is Library 2.0 című postját, amely szintén egy konferenciára készülődve íródott. Ő párokat állított fel, hogy mi volt régen, és mi van most. Következzen a lista (további javaslatokat várnak mindketten):

  • csak a könyvtárban – a világban, az iskolában stb.
  • a könyvtár által kezelt információ – használó, diák, tanár stb. által kezelt információ
  • statikus könyvtári weblap – dinamikus felhasználói oldal
  • közzététel – közreműködés
  • egyirányú – kétirányú
  • helyi – globális

Talán ez eléggé szemléletesen írja le, hogy mi a különbség, és hogy mennyire más a kép, mint ahogy egyesek vélik. Persze a megváltozott körülmények, feladatok más kompetenciákat kívánnak a könyvtárosoktól is, ami sok esetben nem a régiek helyett, hanem a régiek mellett lépnek elő. Ezeket a kompetenciákat informatikus könyvtáros néven árulják ma Magyarországon a felsőoktatásban, de mér kitermelődött ennek az állatfajnak egy életképesebb megnevezése is: webkönyvtáros. Ezek a fentiekből következően technikai és szemléletbeli(?, jobb szót hirtelen nem találtam) kompetenciák: blog vezetése, azaz alapvető íráskézség, fotók, videók készítése, publikálása, kiegészítő alkalmazások beillesztése (az eziránt mutatkozó igények kutatása, majd az azok kielégítéséhez szükságes eszközök megkeresése és/vagy (ki)fejlesztése), az RSS és az RSS-olvasó ismerete, használata, és ismertetése másokkal (ez lassacskán az IM-mel együtt a levelezés hagyományát fogja kicsit megdönteni), valamint alapvető webszerkesztési ismeretek ((X)HTLM, XML, CSS, PHP, SQL). Ugyanígy idetartozik az emberi kapcsolatok építése, a személyes mellett a közösségi hálókon (WiW, Facebook stb.) és IM-eken (Gtalk, AIM, MSN, Skype stb.), valamint a tág látókör és hatalmas befogadókészség a technológiai, társadalmi trendek figyelésével és követésével egyidőben. Az ebből leszűrt tanulságokat pedig villámgyorsan el kell sajátítania és alkalmaznia, integrálnia könyvtári környzetebe.

És hogy ez miért jó a könyvtáraknak? Talán nem is jó, de mindeképpen fontos, sőt, létszükséglet. Lehet bújni az állam mögé, de nem érdemes. Akár tetszik, akár nem, de a piac fog diktálni. (Nekem nem tetszik személy szerint, de most nem rólam van szó.) Ezek az új eszközök, módszerek nem csökkentik a munka mennyiségét, hanem a folyamatát egyszerűsítik. Feladatokat lehet összevonni, lerövidíteni segítségével, valamint közvetlenebbé lehet tenni a könyvtáros-olvasó viszont (bármilyen furcsán hangzik, de ez így van, ezt talán később lenne érdemes megvitatni, amikor már kész tények is vannak – bár a Lengyel Menyhért Városi Könyvtár…). A K2 hosszú távon sokkal szélesebb kör igényeit tudja kielégíteni és lefedni, pont mert flexibilis és nyitott minden újra. És nem utolsó sorban a könyvtár láthatóságát – jelenlévőségét fogja hatalmas mértékben megnövelni – gondoljunk csak pl. a New York Public Library és a wifi meséjére

Hát most gyorsan talán ennyi. K2 és Dani. Holnap meglátjuk.