Veszprémi élménybeszámoló

Ezzel már jól elvagyok maradva, így most addig nem állok fel, míg meg nem írom. :)

Hétfőn az MKE Veszprém Megyei Szekciójának voltam vendége. Egy órás előadást kellett tartanom a K2-ről, és rendhagyó módon hangfelvétel is készült, ami majd megy is ki podcastba jól, ha megkapom. Ennyit az önfényezésről.

Az egész már jól indult, van egy ilyen perverzióm, hogy szeretek vonatozni (sokkal-sokkal kényelmesebb mint bármi más – igen, még az autónál is), ráadásul a hajnali közlekedést is kedvelem (érdemes olyan hajnali 3 és 4 között józanon kimenni az utcára legalább egyszer az életben – elég vicces élmény).

Veszprémbe érve nagyon hülye időjárás fogadott, hóvihar és napsütés szinte egyszerre, de legalább szinte minden sarkon megittam egy kávét. Csöppnyi bolyongás után sikeresen befutottam a Megyei Könyvtárhoz, amit futólag megnéztünk (az egyik legnagyobb aha!-élményem itt ütött, amikor észrevettük az önkormányzat által ideadományozott érintőképernyős terminált, amin a Magyar Közlönyt lehet napi frissítéssel – merthogy internetről lógott – olvasni), utána pedig átmentünk az Egyetemi Könyvtárba.

Közben Magda mesélt a megyei könyvtárhálózat rendszeréről: a községi könyvtárakkal köt a megyei könyvtár egy alapszerződést (amely mellé/fölé/alá még mindenki rászerkeszti a saját igényeit), ami alapján egy kalapba begyűjtik a pénzt, és az egyes könyvtárak igényeit így teljesítik. Az általános gyakorlat az, hogy a megyei könyvtár dolgozza fel a könyveket és utána küldik ki az igénylőnek. (A vicc az, hogy a megyei és az egyetemi könyvtár Alephet használ, a többiek Corvinát. Ezt nem kommentálnám.) Én legalábbis ezt fogtam fel.

Az előadásom után Egyházy Tiborné, a Pannon Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltárának főigazgatója beszélt a pályázati lehetőségekről és tervekről, valamint az egyetemi könyvtár helyzetéről. Nagyrészt annak volt a részletes kifejtése, amit Magdától tudtam meg, de a helyzetről szólva kicsit megütköztem azon, hogy morális kérdésnek tartja azt, hogy pl. az emberek a könyvtárban fénymásoljanak, hiába olcsóbb máshol. (A teljes jegyzet a szövegek közül tölthető le, nem raktam ki konferencia.klog.hu-ra.)

Utána a könyvtár kiadójának vezetője (az egyik informatikus – Mód Rudolf) valamint a másik informatikus (Tóth Gábor – pont fordított sorrendben) beszéltek a helyben megvalósítandó feladatokról, egy mondattól nagyon fellelkesültem: “Amit intézményi szinten el lehet indítani [a K2-es eszközök közül], az elindul.”

A kiadót és az elektronikus könyvtárat is bemutatták, a DigiTool nevű (fizetős) szoftverrel oldják meg ezt a kérdést. Az egészben az a jó, hogy mivel össze van kapcsolva az egész rendszer, ezért elektronikus adatbázis és on demand nyomda egyben.

A végén a könyvtár bemutatása alatt én Rudolffal beszélgettem, megmutatta az új épület viszságait, valamint elmesélte a wifi helyi változatát (amikor ugyanis ezt beírták valamelyik fejlesztési pályázatba, nemes egyszerűséggel a bíráló bizottság kihúzta az): az ember a laptopjához kap egy zsinórt, amit aztán bedughat a falon egyébként sűrűn lévő csatlakozók egyikébe (valami 500 végpont van a 3 emeleten… ha jól emlékszem). Lementünk a nyomdába is, megmutatta a helyben készült kiadványokat, abszolút rendben vannak (messze verik a ’60/’70/’80-as években előállított rettenet gépelt egységes egyetemi jegyzeteket), igaz nem piacképesek az előállítási költségük miatt.

Az egész lezárásaképpen elvonultam egy villámebédre főigazgatóasszonnyal, aki szerint nem sok teteje van az egyetemi könyvtárosképzésnek, ez inkább valami posztgraduális képzésben valósulhatna meg, miután az ember szerez szakképesítést – az ő könyvtárában is csak egy-két kifejezetten könyvtáros végzettségű ember van, a többi mérnök, matematikus… Hát, ő tudja, nem tudtam rá mit mondani.

Aztán haza, meglepően kultúrált vonattal. Most meg úgy meg vagyok fázva, mint a disznó. Tea, csoki, gyógyszer, stilisztika szemináriumi dolgozat.

“Veszprémi élménybeszámoló” bejegyzéshez egy hozzászólás

Minden vélemény számít!