És még mindig

folyik a költözés, az átcsurgás lassú. (Mondják ezt valahogy fizikusul, nagy a klog viszkozitása azt hiszem, de nem mernék rá megesküdni.) Tegnap sem foglalkoztam vele, mert…

…legyalogoltam 21 kmt, ami önmagában még csak-csak (bár az utóbbi időkben túlságosan citoyen voltam ahhoz, hogy a messzibe révedve, vállrándítással térjek napirendre a dolog felett, jelezve a dolog hétköznapi voltát). Az hogy egy osztálynyi szakközepes/javítóintézetes (utóbbira csak a lányok hiánya utalt) sráccal tettük meg ezt az utat, nem könnyítette éppen meg a túrát, de a végső csapás az volt, hogy amikor negyed hétkor felszálltunk a bűzmotra (szigorúan szeparálódva a “srácoktól”), és kezdünk éppen elszundítani, beszabadult egy kb. 15 főnyi familiárisan hiperpigmentált és szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben tengődő család. Ők aztán üvöltve (ezt éneknek hívták) és ugrálva (lásd tánc címszót) elkezdték jól érezni magukat, ez pedig már kicsit sok volt. Átmenekültünk a másik kocsiba, amelynek utazóközönsége (a fiatalemberekkel együtt) egy békés nyugdíjas-otthon képét nyújtotta az előzőekhez képest.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy a Vác-Bp vonaton azzal a társasággal sikerült egy szakaszba kerülni, amelyik már reggel is azzal tűnt fel, hogy intelligenciájuknak létét tagadták meg minden egyes fél szavukkal. Ennek köszönhetően egy rendkívül emelkedett társalgás tanúi lehettünk akaratlan is (néha visítozásokkal kísérve). Erőnk már nem volt átvonszolni magunkat másik kocsiba.

A Nyugatiban már magamban az általános fegyverviselési engedély és a halálbüntetés visszahozatalának lehetőségét fontolgattam. Higgyétek el, szükség van rá. Most meg óra van, és csend, és hó, és agyhalál (alias Dell Hymes – A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata).

Végül egy szolgálati közlemény:

A Költőnk és Kora beszélgetéssorozat következő vendége Rába György költő, műfordító, irodalomtörténész. Időpont: október 5., 15.30. Helyszín: Eötvös József Gimnázium, Reáltanoda u. 7., magyar szaktanterem. Mindenkit szeretettel várunk.

Nagyon jó szokott lenni.

Az FSZEK még nem válaszolt…

“És még mindig” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Adj nekik időt… :P
    “familiárisan hiperpigmentált és szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben tengődő család” – ej, ez de szép volt… Gondolom “kellemetlen szagú földművesek” módjára viselkedtek alapból is, a kvázi “ének” és a kvázi “tánc” már csak a hab volt a tortán… :/

Minden vélemény számít!