Termelt regény

Kávé Csokiszünet címén volt alkalmunk Amorkival háborogni egyet Esterházy ma már ősrégi művén, a Termelési-regényen. Abban egyetértettem, hogy Esterházy, nekünk, huszonvalahányéveseknek nem igazán tud mondani semmit, az a világ, amely ellen küzdött (s amely aztán őt magát is hogy befonta és elkapta… valamit valamiért, szokták mondani, sok fehér könyv egy nagy fekete pacáért), elmúlt. Ahhoz, hogy értsük, külön történeti tanulmányokat kell folytatni, míg teszem azt Hajnóczy Péter iszonyatos alkohol-poklának, és ennek társadalmi ábrázolásának megértéséhez jóval egyértelműbb az út.

Az én kifogásom pusztán annyi volt, hogy tökélesen értelmetlen a könyvből két oldalnál többet olvasni. Egy felesleges könyv. A nyelv létrehozásáért volt leginkább írva, az írásmód a lényeg, nem pedig, hogy mit ír. Azt hiszem Esterházy életművének nagy részét ki lehetne adni 20 oldalon.

Szegedy-Maszák professzorúrnak meg még ettől lehet igaza, de csakis a saját asztala mögül:

…Elbeszélő szépprózán, s főként regényirodalmunk csakis kezdeményező erejű új vállalkozásokkal tarthatja fenn több évszázados hagyományát. Esterházy Péter harmadik könyve ilyen kivételes teljesítmény, hiszen bátran eltávolítja magától a történetmondásnak irodalmunkban intézményesült megszokásait…

Szegedy-Maszák Mihály: “A regény, amint írja önmagát”. Esterházy Péter: Termelési-regény. In: Szegedy-Maszák Mihály: “A regény, amint írja önmagát”. Elbeszélő művek vizsgálata, Tankönykiadó, Bp., 1980, 226. o.

De akkor most mi regény? Heh, max szabadpróza. Szerintem inkább itt jogos elsütni, mint Tandorinál (nem linkelek, házifeladat), hogy csak a név. Mindegy, nem folytatom, csak húzom magam, vizsga meg úgyis lesz.

Persze, olvastam már jót is tőle. De az sosem volt 5 oldalnál hosszabb… Én ezért nem adnék irodalmi díjat. Sem. Leültem, kussolva játszódom továbbá.

(De miért nem verset írt inkább? Úgy sokkal nehezebb lenne szidni…)

“Termelt regény” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólás