A gyűjteményekhez kapcsolódó közösségek indításának lépései

Szabályok és kötelezettségek

Ez a rész azt mutatja be, hogy melyek az indításhoz nélkülözhetetlen feladatok.

Előkészítő lépések

  • kapcsolat egy jövendő közösséggel
  • a DSpace bemutatása szélesebb körben
  • a DSpace dokumentumok elérhetővé tétele (jogkezelés, munkamenet)
  • közösségi koordinátor kijelölése

A közösség által meghatározott és szolgáltatott elemek

  • közösségi információs oldal és logó
  • elérési jogosultságok gyűjteménye
  • alapértelmezett beküldési metaadat-forma meghatározása
  • gyűjteményi információs oldal és logó
  • teljes munkamenet minden gyűjteményhez (példa táblázat a DSpace.org-ról)
    • a munkamenet részletei minden gyűjteményhez
    • a megbízott emberek listája minden munkafeladathoz (beküldő, lektor, metaadat-szerkesztő, koordinátor)

A DSpace csapat által nyújtott elemek

  • közösségi oldal
  • gyűjtemények oldalai
  • beküldők meghatalmazása
  • hozzáférés felügyelete
  • munkafeladatok engedélyezése
  • képzések


Közösségi környezet létrehozása

A közösséggel való együttműködéshez a DSpace User Support Manager-t vagy egy munkatársat jelöl ki a DSpace munkacsoportból, hogy összegyűjtse a közösségről szóló információkat, és vezesse ezeknek a feltöltését. Ez a következő feladatokat jelenti:

  • készítsen vázlatot a közösség és a DSpace csapat ill. a könyvtár közötti munkaviszonyról (ez nem kötelező, viszont a DSpace.org összeállított egy példa dokumentumot – Memo of Understanding –, amely mintául szolgálhat egy saját dokumentáció összeállításához)
  • közösségi jogosultságok meghatározása – ki küldhet be mit, ki férhet hozzá mihez stb.
  • lista készítése a tanszékekről, kutatókról (ehhez hasznos lehet a DSpace authorizásciós űrlap)
  • közösségi munkafolyamatok és részfeladatok meghatározása (érdemes megtekinteni hozzá a DSpace Workflows prezentációt)
  • a metaadatok és az összeállítandó szótár követelményeinek meghatározása
  • közösségi portál építése, logóval, újdonságokkal, a közösség bemutatásával, linkekkel stb.
  • a közösségi gyűjtemény felépítése

Már létező tartalom feltöltéseNéhány közösség esetében elképelhető, hogy már létező tartalmat kell feltölteni az Első Felhasználói program indításakor. Ilyenkor a következőket kell tenni:

  • a feltöltendő tartalmak és a metaadatok mennyiségének felbecslése
  • a kiválasztott egységekhez metaadatok készítése/konvertálása
  • a kötegelt tartalom és metaadatok feltöltése

A fordítás PDF formátumban is letölthető.

Elektronikus gyűjtemények és közösségek szervezése

[A követkző fordítás egy stratégia összeállításának egy lépése, hasznos lehet, ha elektronikus adattárat szeretnénk intézményünkben szolgáltatni. Kicsit néhol biceg a fordítás, ezért elnézést kérek, a lényeg azért remélem átjön.]

Az Első Felhasználók kiválasztása

Minden DSpace szolgáltatás egy Közösségből áll, – csoportok, melyek tartalmakat osztanak meg a D-Space-en – és akik Gyűjteményeket hoznak létre az általuk feltöltött tárgyakból és fájlokból.

Ezeket a közösségeket kell megtalálni az egyetemen, a tanszékeken, és válaszd ki közülük azokat, amelyek a legeredményesebb első felhasználók lehetnek. Határozd meg a munkaviszonyt ezek között a közösségek és a DSpace-csapat között.

Vezetők keresése

Némi lábkoptatásba kerülhet megtalálni az intézetedben a megfelelő közösségeket az Első Felhasználók megszervezéséhez. Itt van néhány jó tanács ezeknek a könnyebb felleléséhez:

  • beszélgess a vezetőkkel és a tanszéki oktatókkal
  • írj egy cikket a tanszéki vagy intézményi hírlevélbe, vagy kérdezd meg a gyakornokokat, PhD-hallgatókat
  • mutatsd be a DSpace-t a szerzőknek, akik publikálnak
  • vedd fel a kapcsolatot a szervezetekkel, egyesületekkel, laboratóriumokkal, csoportokkal stb., akik a weben publikálnak
  • tégy ki információt az intézeted technikai fórumán

A MIT DSpace csapat elkészíttet egy Első Felhasználót kiválasztó példamátrixot (Excelt-tábla), amely segítséget nyújthat a potenciális közösségek jellemzőinek kiválasztásában.

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mit várnak ezek a közösségek egy intézeti adattártól. A MIT készített egy ilyen felmérést, át lehet tanulmányozni.

Válogatási kritériumok

A válogatási kritériumok meghatározásában segíthetnek a következő jellemzők:

  • olyan csoport, amely eleve rokonszenvez a célkitűzéseinkkel
  • változatos szakterületeket képviselnek
  • változatos tartalmi formákat és típusokat használnak
  • példát nyújtanak a különböző szellemi termékekre vonatkozó szerzői jogokra
  • kezelhető méretű gyűjtemények, nem áttekinthetetlenül hatalmasak
  • az intézet általános beállítottságára döntő hatással vannak
  • olyan tartalmi hálót működtetnek, amely képes hosszútávon archiválni adatok, amelyek enélkül elvesznének
  • olyan csoport, amely lelkesedik a digitális adattárolásért és járatosak az adatkezelésben
  • a legeslegfontosabb, hogy szoros és megbízható kapcsolat legyen a csoporton belül, hogy összedolgozhassanak a DSpace-csoporttal

A válogatási kritériumok variációi attól a fejlesztési szakasztól függnek, amelyet éppen tesztelünk.

Egy Erőskezű Belső Koordinátor keresése

Ha új első felhasználókat keresünk, akkor szükségünk lesz egy erőskezű belső koordinátorra, aki vezeti a közösséget. Ezzel a fél csatát már meg is nyerjük. A következő szempontok segíthetnek a megtalálásában:

  • publikációs koordinátor
  • vezető-helyettes
  • weblap-kezelő
  • adminisztratív munkatárs

Megjegyzés: rendszerint nem belső tag szokott összekötőként szerepelni a DSpace-csapattal.

Az írás PDF-ben is letölthető.

Debrecen, finálé

A második napon nagyrészt gyakorlati alkalmazásokat mutattak be, így elsőként Ujvári Mária beszélt a Nemzeti Digitális Adattárről (NDA). A lényege a rendszernek az, hogy az elektronikus dokumentumokról állít össze adatbázist, és teszi elérhetővé azt. Az NDA mellett beszélt a Michael Plus és az Elektronikus Információszabadság projektekről. Előbbi európai szinten valósítják meg, amit az NDA nemzeti szinten, utóbbi pedig a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosítja. Ennek a háromnak pedig a fő eredményei: átjárhatóság, elérhetőség, gyűjteményesség, bővíthetőség és szabványosság.

A következő előadás az elektronikus tananyagkiadásról szólt, amelyet Markója Szilárd, a HIK könyvtárvezetője tartott. A HIK és a SuliNet e-tankönyvtárakat építenek, amely mára több százezres letöltéseket produkálnak, többnyire olyan tankönyvekből, amelyeket törvényileg csak évente max. 3500 példányban lehet kiadni.

A MIDRA (Miskolci Egyetemi Digitális raktár és adattár) egy viszonylag friss rendszer, központi e-dokumentum gyűjteménnyé fogja magát kinőni idővel. Érdességnek annyit, hogy az OSZK-ban fejlesztett ingyenes (GPL) Elemek című szoftvert használják hozzá. Hasonló rendszer a DEA, amely a Debreceni Egyetemi elektronikus Adattár rövidítése, ahová a hallgatók, oktatók és könyvtárosok töltik fel a dokumentumokat. Például az idén államvizsgázó hallgatókat akkor engedik vizsgázni, ha már előzetesen feltöltötték a szakdolgozataikat. Szintén ingyenes rendszeren fut, ez a DSpace, amely összekapcsolható az OPACkal, az Egyetemi Bibliográfiával és az LDAP szerverrel (ezen van az etr – ld. többszintű hozzáférés stb).

Az Elsevier-előadás meg igazából nagyon-nagyon rövid marketingduma volt. Sajnos-

Debrecen, második felvonás

A nap második felében a DEENK főigazgató asszonya, Dr. Virágos Márta foglalta össze a digitált tartalmakról való tudnivalókat, leginkább általánosságokról és nemzetközi tapasztalatokról beszélt, a konkrétumokat ráhagyta az őt követő előadókra.

Takács Margit PhD-hallgató a metadatok szerepéről beszélt az e-dokumentumok elérésében. Meghatározta a metaadat fogalmát (a források másodlagos adatai, amelyeket automatikusan vagy manuálisan adhatunk a tartalomhoz), végül bemutatott pár metaadat-szabványt (OCLC Intercat, Dublin Core, URC – Uniform Resources Characteristic/Citation, TEI – The Text Encoding Initative, EAD – Encoded Archival Description stb.)

Bánkeszi Katalin, az OSZK címzetes igazgatója a digitalizálási projektekről tartott előadást. A Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében lehet pénzt kapni ezekre, a TÁMOP és a TIOP keretében.

A nap záró előadása, és az ehhez közvetlenül kapcsolódó műhelybeszélgetés főszereplője Dr. Szinger András, az Artisjus jogásza volt. Két fontos dolog leszögezésével kezdte: az Artisjus nem mumus, ő csak egy tanácsadó szerv, semmiféle jogköre nincsen. A második pedig az, hogy a digitalizálás szó gyűszűvirággal (digitalis) való megmérgezést jelent. Az, amire mi gondolunk, az helyesen digitálás-ként hangzik, és az eredménye digitált anyag. Komolyra véve a szót: többek közt ismertette a jelenlegi szerői jogi helyzetet (nem egyszerű az Európai Unióval együttműködni), ami gyakorlatilag a káosszal egyenlő. Az angol nyelvű törvényeket mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, így lehetséges, hogy pl. Magyarországon lehetséges – egyelőre – a különböző típusú intézmények elektronikus gyűjteményeinek összekapcsolása. Nagy problémát jelent a szerői jog az elektronikus formánál, itt a LAMPS (Libraries, Archives, Museums, Schools, a P rejtély maradt előttem, mert nem tudtam már felírni) kivételt képez, ezek dedikált gépen jeleníthetik meg az adott tartalmat (ld. NAVA-pontok), anékül, hogy azt módosíthatni, illetve másolni lehessen – ezt nevezik display-nek. Kérdésekkel hozzájuk lehet fordulni at info [kukac] artisjus [pont] com. Érdekességképpen még elmondta, hogy mekkora marhaság a copyright a könyveken stb. Ez a cucc az USÁban kellett ’89 előtt, ahol a szerzői jogot is le kellett védetni. Ma már viszont ott is a kontinentális joggyakorlat él, azaz mihelyt leírok már csak egy betűt is, az már az én szellemi tulajdonom, ami a szerzői jog alá esik (sarkított fogalmazás volt, tessék nem szó szerint venni).

“An old tradition and a new technology…”

[Most pedig beszámoló következik. Sajnos Debrecenben nem lehet csak úgy wifit használni (mint most kiderült számomra, nem csak az egyetemen, de úgy egyáltalán, kávézókban sem – legalábbis, ha az embernek van másfél órája kiérni a vasútállomásra és megebédelni, ráadásul 30 fok van, ezért türelmetlen, akkor kis helyismerettel nehezen fog találni wifi kávézót, legalábbis az Egyetem Sugárúton), ezért csak papírra jegyzeteltem, de kicsit sok lett, így részleteiben postolom. Az egyetlen gond csak az, hogy nyár és vizsgaidőszak van… Úgyhogy lehet, hogy kicsit el fog húzódni a dolog.]

A konferenciát David Prosser, a SPARC Europe igazgatója nyitotta meg előadásával. Az Open Accessről és az intéményi repozitóriumokról (repository – adattárak, elektronikus könyvtárak, gyűjtemények) szólva elsőként vázolta a nyílt hozzáférés főbb jellemőit, a szükségességét kiváltó tényezőket. A legfőbb jellemzők az ingyenesség és a tudásmegosztás, amelyből mind a kutató, mind az intézmény, mind a szélesebb társadalom profitálhat.

Két útja van ezeknek a nyílt hozzáférésű gyűjteményeknek a létrehozása: vagy az intézmény információs központja (ha jobban tetszik, könyvtára) hozza létre, saját archívumok építésével (ezek az Open Access Initative standards-nek megfelelően építitk), vagy nyílt hozzáférésű folyóiratok működtetésével (Open Access Journals). A legfőbb jellemzőjük ezeknek a gyűjteményeknek, hogy intézeti közösség állítja elő, tehát minősített tartalom jön létre, tudományos tartalmú és igényű, állandóan hozzáférhető, tehát nem kötött bárminek a nyitvatartásához, és teljesen ingyenes valamint online.

Sok kezdeményezés indult e téren, Nagy-Britanniában SHERPA, Hollandiában DARE, az Európai Bizottságban pedig DRIVER néven. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a SHEPRA által kínált OpenDOAR (Directory of Open Access Repositories), amely 875 nyílt hozzáférésű repozitórium kereshető adatbázisát tartalmazza.

Az új tendencia, hogy nem az olvasók, hanem a publikálók fizetnek: ha nem, akkor fizetős, nyomtatott verziója jelenik meg a cikkének, ha igen, akkor nylít hozzáférésű folyóiratban teszik közzé. Későbbi előadáson volt róla szó, hogy mára ezeknek a folyóiratoknak is megnőtt az impakt-faktoruk, így ez sem visszatartó erő most már. Mr. Prosser egy angol felmérésre hivatkozva állította, hogy átlagban és arányaiban kétszer annyit hivatkoznak nyílt hozzáférésű cikkekre, mint a fizetősekre.

Az E-Scienceről és az E-Researchről szólva Tony Hey-t, Anglia illetékes guruját idézve vázolta, mennyire hatékonyabb a kutatás a kollaboráció és a távoli eléréssel. Végül egy európai kitekintést adott a mozgalom eddigi résztvevőiről és eredményeiről (csak címszavakban: European Commission Study, EC Green Paper, egyetemi, akadémiai résztvevők). Ha valaki saját archívumot akar létrehozni, annak az EPrints nyújt segítséget.