Debrecen, finálé

A második napon nagyrészt gyakorlati alkalmazásokat mutattak be, így elsőként Ujvári Mária beszélt a Nemzeti Digitális Adattárről (NDA). A lényege a rendszernek az, hogy az elektronikus dokumentumokról állít össze adatbázist, és teszi elérhetővé azt. Az NDA mellett beszélt a Michael Plus és az Elektronikus Információszabadság projektekről. Előbbi európai szinten valósítják meg, amit az NDA nemzeti szinten, utóbbi pedig a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosítja. Ennek a háromnak pedig a fő eredményei: átjárhatóság, elérhetőség, gyűjteményesség, bővíthetőség és szabványosság.

A következő előadás az elektronikus tananyagkiadásról szólt, amelyet Markója Szilárd, a HIK könyvtárvezetője tartott. A HIK és a SuliNet e-tankönyvtárakat építenek, amely mára több százezres letöltéseket produkálnak, többnyire olyan tankönyvekből, amelyeket törvényileg csak évente max. 3500 példányban lehet kiadni.

A MIDRA (Miskolci Egyetemi Digitális raktár és adattár) egy viszonylag friss rendszer, központi e-dokumentum gyűjteménnyé fogja magát kinőni idővel. Érdességnek annyit, hogy az OSZK-ban fejlesztett ingyenes (GPL) Elemek című szoftvert használják hozzá. Hasonló rendszer a DEA, amely a Debreceni Egyetemi elektronikus Adattár rövidítése, ahová a hallgatók, oktatók és könyvtárosok töltik fel a dokumentumokat. Például az idén államvizsgázó hallgatókat akkor engedik vizsgázni, ha már előzetesen feltöltötték a szakdolgozataikat. Szintén ingyenes rendszeren fut, ez a DSpace, amely összekapcsolható az OPACkal, az Egyetemi Bibliográfiával és az LDAP szerverrel (ezen van az etr – ld. többszintű hozzáférés stb).

Az Elsevier-előadás meg igazából nagyon-nagyon rövid marketingduma volt. Sajnos-

Debrecen, második felvonás

A nap második felében a DEENK főigazgató asszonya, Dr. Virágos Márta foglalta össze a digitált tartalmakról való tudnivalókat, leginkább általánosságokról és nemzetközi tapasztalatokról beszélt, a konkrétumokat ráhagyta az őt követő előadókra.

Takács Margit PhD-hallgató a metadatok szerepéről beszélt az e-dokumentumok elérésében. Meghatározta a metaadat fogalmát (a források másodlagos adatai, amelyeket automatikusan vagy manuálisan adhatunk a tartalomhoz), végül bemutatott pár metaadat-szabványt (OCLC Intercat, Dublin Core, URC – Uniform Resources Characteristic/Citation, TEI – The Text Encoding Initative, EAD – Encoded Archival Description stb.)

Bánkeszi Katalin, az OSZK címzetes igazgatója a digitalizálási projektekről tartott előadást. A Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében lehet pénzt kapni ezekre, a TÁMOP és a TIOP keretében.

A nap záró előadása, és az ehhez közvetlenül kapcsolódó műhelybeszélgetés főszereplője Dr. Szinger András, az Artisjus jogásza volt. Két fontos dolog leszögezésével kezdte: az Artisjus nem mumus, ő csak egy tanácsadó szerv, semmiféle jogköre nincsen. A második pedig az, hogy a digitalizálás szó gyűszűvirággal (digitalis) való megmérgezést jelent. Az, amire mi gondolunk, az helyesen digitálás-ként hangzik, és az eredménye digitált anyag. Komolyra véve a szót: többek közt ismertette a jelenlegi szerői jogi helyzetet (nem egyszerű az Európai Unióval együttműködni), ami gyakorlatilag a káosszal egyenlő. Az angol nyelvű törvényeket mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, így lehetséges, hogy pl. Magyarországon lehetséges – egyelőre – a különböző típusú intézmények elektronikus gyűjteményeinek összekapcsolása. Nagy problémát jelent a szerői jog az elektronikus formánál, itt a LAMPS (Libraries, Archives, Museums, Schools, a P rejtély maradt előttem, mert nem tudtam már felírni) kivételt képez, ezek dedikált gépen jeleníthetik meg az adott tartalmat (ld. NAVA-pontok), anékül, hogy azt módosíthatni, illetve másolni lehessen – ezt nevezik display-nek. Kérdésekkel hozzájuk lehet fordulni at info [kukac] artisjus [pont] com. Érdekességképpen még elmondta, hogy mekkora marhaság a copyright a könyveken stb. Ez a cucc az USÁban kellett ’89 előtt, ahol a szerzői jogot is le kellett védetni. Ma már viszont ott is a kontinentális joggyakorlat él, azaz mihelyt leírok már csak egy betűt is, az már az én szellemi tulajdonom, ami a szerzői jog alá esik (sarkított fogalmazás volt, tessék nem szó szerint venni).

“An old tradition and a new technology…”

[Most pedig beszámoló következik. Sajnos Debrecenben nem lehet csak úgy wifit használni (mint most kiderült számomra, nem csak az egyetemen, de úgy egyáltalán, kávézókban sem – legalábbis, ha az embernek van másfél órája kiérni a vasútállomásra és megebédelni, ráadásul 30 fok van, ezért türelmetlen, akkor kis helyismerettel nehezen fog találni wifi kávézót, legalábbis az Egyetem Sugárúton), ezért csak papírra jegyzeteltem, de kicsit sok lett, így részleteiben postolom. Az egyetlen gond csak az, hogy nyár és vizsgaidőszak van… Úgyhogy lehet, hogy kicsit el fog húzódni a dolog.]

A konferenciát David Prosser, a SPARC Europe igazgatója nyitotta meg előadásával. Az Open Accessről és az intéményi repozitóriumokról (repository – adattárak, elektronikus könyvtárak, gyűjtemények) szólva elsőként vázolta a nyílt hozzáférés főbb jellemőit, a szükségességét kiváltó tényezőket. A legfőbb jellemzők az ingyenesség és a tudásmegosztás, amelyből mind a kutató, mind az intézmény, mind a szélesebb társadalom profitálhat.

Két útja van ezeknek a nyílt hozzáférésű gyűjteményeknek a létrehozása: vagy az intézmény információs központja (ha jobban tetszik, könyvtára) hozza létre, saját archívumok építésével (ezek az Open Access Initative standards-nek megfelelően építitk), vagy nyílt hozzáférésű folyóiratok működtetésével (Open Access Journals). A legfőbb jellemzőjük ezeknek a gyűjteményeknek, hogy intézeti közösség állítja elő, tehát minősített tartalom jön létre, tudományos tartalmú és igényű, állandóan hozzáférhető, tehát nem kötött bárminek a nyitvatartásához, és teljesen ingyenes valamint online.

Sok kezdeményezés indult e téren, Nagy-Britanniában SHERPA, Hollandiában DARE, az Európai Bizottságban pedig DRIVER néven. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a SHEPRA által kínált OpenDOAR (Directory of Open Access Repositories), amely 875 nyílt hozzáférésű repozitórium kereshető adatbázisát tartalmazza.

Az új tendencia, hogy nem az olvasók, hanem a publikálók fizetnek: ha nem, akkor fizetős, nyomtatott verziója jelenik meg a cikkének, ha igen, akkor nylít hozzáférésű folyóiratban teszik közzé. Későbbi előadáson volt róla szó, hogy mára ezeknek a folyóiratoknak is megnőtt az impakt-faktoruk, így ez sem visszatartó erő most már. Mr. Prosser egy angol felmérésre hivatkozva állította, hogy átlagban és arányaiban kétszer annyit hivatkoznak nyílt hozzáférésű cikkekre, mint a fizetősekre.

Az E-Scienceről és az E-Researchről szólva Tony Hey-t, Anglia illetékes guruját idézve vázolta, mennyire hatékonyabb a kutatás a kollaboráció és a távoli eléréssel. Végül egy európai kitekintést adott a mozgalom eddigi résztvevőiről és eredményeiről (csak címszavakban: European Commission Study, EC Green Paper, egyetemi, akadémiai résztvevők). Ha valaki saját archívumot akar létrehozni, annak az EPrints nyújt segítséget.

Hogyan készítsünk RSS feedet egy Notepaddel, egy webszerverrel és egy sörrel

A következő bejegyzés szolgai fordítása lesz Stephen Downes – How to Create an RSS Feed With Notepad, a Web Server, and a Beer című írásának, amely 2003 júliusában látott napvilágot. Ehhez mérten nem éppen a legropogósabb buzzvördökkel van megszórva, sőt. De pont ez a jó benne.

És hogy miért: egyrészt egy késői reflektálás egy, a Katalistre írt levélre (RSS-téma, most nem idézném, utána lehet nézni), másrészt, mert a srác stílusa nagyon rendben van, ami sajna gyengén jött át a fordításban. Harmadrészt meg ha valaki Ádámtól és Évától óhajt elindulni, akkor ez itt pont jó lesz neki.

Az RSS (Rich Site Summary) egy XML fájlt takar… pamparampapam. Ádám csodásan leírta magyarul is az első bekezdést, jó hosszan és érthetően, ami arról szól, hogy mi is az az RSS.

Első lépés: felkészülés

Jegyzettömb: egy RSS fájl sima szövegfájl. Ez pedig azt jelenti, hogy bármely normális szövegszerkesztővel el lehet készíteni. A Windows Notepad (Jegyzettömb) pl. tökéletesen megfelel. Sőt: lehet használni Wordpad-et, hovatovább MS Word-öt is. Egyről azonban meg kell győződni mentéskor: hogy csak a puszta szöveget állítunk elő. Bármilyen formázás hazateheti az RSS fájlt. Csak szimpla szövegként mentsük. Leginkább a Notetab-nek nevezett szövegszerkesztőt ajánlom. Sima szövegszerkesztő, amely sosem okoz meglepetést mindenféle formázásokkal. Linuxban pedig a Bluefish-t.

Szerver: ha van weblapod, van szervered. A szerver az, ahol van a weblapod. Fel kell majd töltened fájlokat a webszerverre. Ha fel tudod rakni a honlapodat, ugyanúgy fel fogod tudni rakni az RSS fájlt is.

Sör: végy ki egyet a hűtőből, vagy ugorj le az ABC-be. Nyisd ki a sört.

Második lépés: keress egy mintát

Az RSS-készítés legkönnyebb módja lemásolni a másét. De ez ne okozzon gondot, az egész tartalmat ki fogjuk cserélni, a fájl formája pedig szabad licenszű bárki felhasználására. Itt van egy rövid, egyszerű példa:

(Másold ki a következőket, kivéve ezt a sort)

<?xml version=”1.0″ encoding=”UTF-8″ ?>
<rss version=”0.91″>

<channel>
<title>Élet és Könyvtár</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/index.html</link>
<description>Élet és Könyvtár – otthon a könyvtárban </description>
<language>hu-hu</language>

<image>
<title>ÉK RSS favico</title>
<url>http://eleteskonyvtar.hu/rss.gif</url>
<link>http://eleteskonyvtar.hu</link>
<width>90</width>
<height>36</height>
</image>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #2</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-2</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.19.
</description>
</item>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #1</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-1</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.18. </description>
</item>

</channel>
</rss>

(Eddig a sorig másold ki. Ezt a sort már ne.)

Másold be ezt a szöveget most egy szövegszerkesztőbe. Mentsd el a kapott fájlt mondjuk honlapom.rss néven – mentheted bármilyen névre, az azonban megkönnyíti a használatot, ha a saját honlapod címét adod neki névként és .rss kiterjesztést adsz nekik, mert így ránézésre meg lehet mondani, hogy mit is akar ez a fájl. Ne felejtsd el, hogy szimpla szövegként kell elmenteni! Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Harmadik lépés: a csatorna definiálása

Lássuk, mit másoltunk be a szövegszerkesztőbe. Az elejefelé van egy olyan sor, hogy <channel>. Maga az információ ez után a tag után jön, és tart egészen a </channel> címkéig.

Négy információt kell minimum megadnod. Ezek címkék közé kerülnek, azt határozva meg, hogy ezek az információk merre találhatóak meg a honlapon. Töröld ki a saját honlapomra vonatkozó információkat, és helyettesítsd a magadéval.

title: a honlapod címe
link: a honlapod linkje
description: a honlapod rövid leírása
language: a honlapod nyelve (szabványosan kell meghatározni!)

Ezt a részt csak egyszer kell megírni. Ha már megvan, nem kell hozzányúlni, de természetesen lehet. Ha ez egyszer kész van, készen van véglegesen. Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Negyedik lépés: a képed

Az RSS fájl ezen része nem kötelező: nem kell megcsinálni, ha nem akarod. Néhány etető használhatja a képedet, hogy vizuálisan is jól elkülöníthető legyen az RSS feeded.

Elsőként egy képet kell készíteni. Ehhez bármilyen képszerkesztőt lehet használni. A képnek nagyon kicsinek kell lennie: az enyém 90 pixel széles. Csinálhatsz saját magadnak is képet, ehhez ajánlom a Gimpet, először nagy mérteben, utána pedig lekicsinyítve.

A képet bárhová be lehet pakolni, de a legtisztább, ha ugyanabba a könyvtárba rakjuk, ahová az RSS fájlt.

Ezután írd le a képedet, ugyanúgy, mint az előbb, cseréld ki a fenti paramétereket a sajátodra.

title: a kép címe, általában ugyanaz, mint a honlap címe, legtöbbször a kép ‘alt’ tagjében szokott szerepelni
url: a kép helye a weben, használj teljel URL-t, http-stül együtt
link: az az URL, ahova a képre kattintva kerülhetünk, ez általában ugyanaz az URL, mint a csatorna URL-je
width: a képed szélessége, pixelben
height: a képed magassága, pixelben

Ugyanúgy, mint a channel tagnél, ha egyszer ezt megcsináltad, többször nem kell hozzányúlnod. No, ez nagy lépés volt, húzd meg jól a sörödet.

Ötödik lépés: a linkek definiálása

Az oldalad esetleg több tartalmat (cikket, írást stb.) tartalmazhat, amit a látogatók olvasni szeretnének. Ez a rész fog időről időre változni (bővülni), amikor a honlap tartalmi része változik.

Az egyes cikkek <item> taggel van jelölve. A példában két ilyen szerepel. Szépen látszik, hogy minden egység <item> taggel kezdődik, és </item> taggel van lezárva.

Ezek között is szerepel néhány tag, amelyek a tartalomról tartalmaznak információt. Ahhoz, hogy leírd a sajátodat, távolítsd el a példa infókat, és helyettesítsd a sajátjaiddal. Ha kettőnél több tartalmad van, másold le a cikk taget, és illeszd be a második elem a </channel> tag közé annyiszor, ahány tartalmat létre akarsz hozni. Aztán tedd bele a saját tartalmadat:

title: a cikk címe
link: a cikk URL-je (szép szóval permalinkje)
description: a cikk rövid összefoglalása, a példában itt szerepel a szerő és a dátum is!

Készíts egy item-et minden cikkhez. Ezután mentsd le a fájlt, és igyál a sörödből.

Hatodik lépés: a karakterek megmentése

Most jön a trükk. Az RSS fájl ugyebár egy XML fájl. Így ki kell menekítened egy csomó karaktert, ami azt jelenti, hogy szöveggel kell helyettesítened őket. Itt van egy lista néhány gyakoribb karakterről:

& – az ‘&’ karaktert helyettesítsd a következővel: ‘&’ (ne feledd az URL-t, egy csomó URL tartalmaz et jelet!)

– cseréld ki az összes idézőjelet erre: ‘”‘ (pl. a “kedves” így fog kinézni: “kedves”)

– cseréld ki az összes aposztrófot erre: ”’ (pl. a Pista bá’-ból ez lesz: Pista bá’)

> – az összeset cseréld ki erre: ‘>’ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

< – az összeset cseréld ki erre: ‘<‘ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

Hetedik lépés: töltsd fel a fájlt

Töltsd fel a fájlodat a webszerverre. A legjobb, ha ugyanoda teszed, ahol a honlapod van, de persze igazából oda rakod, ahova neked jól esik.

És kész is a működő RSS feed. Gratulálok. Igyál sörikét, jót tesz.

Nyolcadik lépés: validáld az RSS feedet

Szigorúan véve ez egy eléggé fölösleges lépés, de azért ajánlott, mert könnyű rontani a hatodik lépésben.

Ahhoz, hogy validáld, érvényesítsd az RSS feededet, keress egy validátort a neten, és másold be az RSS teljes URL-jét. Nyomj meg egy gombot. Ha valamit elrontottál, megmondja a validátor, egyébként validálni fogja. Tippnek pár cím:

Kilencedik lépés: reklámozd a feededet

Ha megvan a feed, tudatosítsd a jónepben, hogy létezik. Nem feltétlenül fogják megtalálni, ezért a következő két lehetőséget ajánlom:

Először is, tegyél ki egy XML vagy RSS feliratot, logót, ikont. Általában az RSS logó egy kis narancssárga izé, ami az RSS fájlodra mutat egy linket. “Lophatsz” ilyet másoktól is, de vannak gyűjtemények is, pl. a Feed Icons, ahol nagyon szép ikonok vannak ingyen. (Egyébként meg gúglit!)Töltsd fel a kiválasztott képet a szerveredre. Ezután tedd ki a képet egy linkkel a lapodra, pl:

<a href=”http://www.oldalam.hu/oldalam.rss”><=img src=”rss.gif” width=36 height=14 alt=”RSS feed az oldalhoz” border=0></a>

Másodszor pedig regisztráld a feededet különböző aggregátorokban, ezek figyelni fogják azt, ha frissül. Pár aggregátor:

(Ha van még ehhez tipp, várom a linkeket kommentbe…)

Végezd ki a sörödet. Készen vagy. Az üveget pedig váltsd vissza.

Megjegyzés: ez egy fapados RSS elkészítésének volt a leírása. Sokfélét lehetne még előállítani, sokféle szabvány szerint. Sőt, automatizálni is lehet az előállítást, nem kell minden körben hozzáírogatnod a fájlhoz kézzel. Ehhez kell egy kis PHP és hasonlók, ha van rá igény, akkor erről is lesz szó még itt.

Újságolvasónapló

HH számolt be legutóbb, hogyan lett a New York Times rendszeres olvasója, ezzel kapcsolatban pedig kicsit elemzi olvasási szokásait. És hogy mi ebből nekünk a lényeg? Rá kéne ébredni, hogy az emberek bizony egyre többet olvasnak. Csak éppen online. A könyvtárak pedig egyelőre online tartalomszolgáltatással még annyira nem rukkolnak elő. Hosszútávú stratégiák születnek folyamatosan (erről halhattunk az in4-en, és valószínűleg lesz róla szó Debrecenben is), de még mindig jócskán el van maradva úgy egészében az ország helyzete egy kisebb, helyi amerikai könyvtárétól. Is.

Kiegészítés (07.05.18.): Kelttől kaptam egy SG.hu linket az in4ről. Egy eléggé húha írás. Elcsúszott kicsit Hatalmas baromság a cím, a szöveg és a kommentek is bizonyos helyeken. Én itt most ezt nem kommentálnám, megteszi helyettem a blogom.

Villámpost

A BTK új kávézójából, a könYVtáRból. (Ennek osztogatták a szóróképeslapját az in4 konferencián – kép lesz ha rászánom magam egy szkennelésre, mert fényképező most nincs kéznél, megéri, mert iszonyat jól ki van találva.) Nem fizetett reklám következik: kilóhúsz a kávé, iszonyat kellemes környezet, jó zene, ÉS, ÉS, ÉS… a kar történetében az első wifi! Ezentúl nem lesz lyukasóra. A Bölcsi és a Holdudvar méltó utódja. Örülés.

Digitkonf

Jövő hét elején megint Debrecen, Egyetemi Könyvtár. Digitalizálási konferencia. Nyálcsinálónak:

  • David C Prosser PhD (igazgató, SPARC Europe): Open Access: The Future of Scholarly Communications
  • Christopher Pressler (dékán, Information and Learning Dartington College of Arts, U. K.): Electronic Theses and Dissertations
  • Műhelybeszélgetés: Középpontban a szerzői jog, moderátor: Dr. Szinger András
  • Béky Endre (regionális képviselő, Elsevier): eBooks kávészünet az Elsevier-rel

És a kisördög: az utóbbi pár ilyen jellegű megmozduláson mindig volt NDA és OSZK. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami újdonság, vagy megint azt fogom hallani, amit már nem egyszer.