Debrecen, második felvonás


A nap második felében a DEENK főigazgató asszonya, Dr. Virágos Márta foglalta össze a digitált tartalmakról való tudnivalókat, leginkább általánosságokról és nemzetközi tapasztalatokról beszélt, a konkrétumokat ráhagyta az őt követő előadókra.

Takács Margit PhD-hallgató a metadatok szerepéről beszélt az e-dokumentumok elérésében. Meghatározta a metaadat fogalmát (a források másodlagos adatai, amelyeket automatikusan vagy manuálisan adhatunk a tartalomhoz), végül bemutatott pár metaadat-szabványt (OCLC Intercat, Dublin Core, URC – Uniform Resources Characteristic/Citation, TEI – The Text Encoding Initative, EAD – Encoded Archival Description stb.)

Bánkeszi Katalin, az OSZK címzetes igazgatója a digitalizálási projektekről tartott előadást. A Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében lehet pénzt kapni ezekre, a TÁMOP és a TIOP keretében.

A nap záró előadása, és az ehhez közvetlenül kapcsolódó műhelybeszélgetés főszereplője Dr. Szinger András, az Artisjus jogásza volt. Két fontos dolog leszögezésével kezdte: az Artisjus nem mumus, ő csak egy tanácsadó szerv, semmiféle jogköre nincsen. A második pedig az, hogy a digitalizálás szó gyűszűvirággal (digitalis) való megmérgezést jelent. Az, amire mi gondolunk, az helyesen digitálás-ként hangzik, és az eredménye digitált anyag. Komolyra véve a szót: többek közt ismertette a jelenlegi szerői jogi helyzetet (nem egyszerű az Európai Unióval együttműködni), ami gyakorlatilag a káosszal egyenlő. Az angol nyelvű törvényeket mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, így lehetséges, hogy pl. Magyarországon lehetséges – egyelőre – a különböző típusú intézmények elektronikus gyűjteményeinek összekapcsolása. Nagy problémát jelent a szerői jog az elektronikus formánál, itt a LAMPS (Libraries, Archives, Museums, Schools, a P rejtély maradt előttem, mert nem tudtam már felírni) kivételt képez, ezek dedikált gépen jeleníthetik meg az adott tartalmat (ld. NAVA-pontok), anékül, hogy azt módosíthatni, illetve másolni lehessen – ezt nevezik display-nek. Kérdésekkel hozzájuk lehet fordulni at info [kukac] artisjus [pont] com. Érdekességképpen még elmondta, hogy mekkora marhaság a copyright a könyveken stb. Ez a cucc az USÁban kellett ’89 előtt, ahol a szerzői jogot is le kellett védetni. Ma már viszont ott is a kontinentális joggyakorlat él, azaz mihelyt leírok már csak egy betűt is, az már az én szellemi tulajdonom, ami a szerzői jog alá esik (sarkított fogalmazás volt, tessék nem szó szerint venni).


Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .