Networkshop 2007 – Közös katalogizálás (élő)

[Andris előad.]

Közös katalógus: több könyvtár épít egy katalógust, ez nem új. De. Egy csomó plusz van benne… Lelőhelyjegyzék (ODR), fölöspéldányjegyzék, olvasói katalógus (OPAC), új megjelenések, bibliográfiai eszköz, kollektív tudásbázis ÉS közösségi tér.

Magyar: Mokka, ODR, Közelkat stb.

Külföldi: LibraryThing, Google (kutatások), European Library, OCLC

UTCA

Célok: a közös katalógusból meég többet kell – lehet kihozni. Ehhez a bejövő adatok alapos feldolgozása kell. Pl. nem a duplumokat kell figyelni, ezeket egyesíteni kell, nem kiszűrni. (Más szempontokat lehet kiemelni.) Művek azonosítása (nem a dokumentum a fontos, hanem a mű.) Besorolási adatok figyelése. Tezauruszok egyesítése.

Dátummező a tárgyszóban: egy bizonyos időre vonatkozó művek keresése – az időszakban is tud keresni, azaz egy 1949-55 dátummal ellátott rekordban megtalálja az 1950-et is. (!)

Win-win szituáció: mindenki nyer, nem csak az egyik – a katalógus is meg a könyvtár is (na és persze a felhasználó is).

Módszerek: madártávlat – a közös katalógus egy nagy tudásbázis, szótárépítés, több kör – a rendszer folyamatosan tanul, gépi-emberi munka összehasonlítása – nagyon sok rekord (több millió) kezelése, emberileg kezelhetetlen, de a gép sem tudja pontosan megmondani, csak tippet adhat egymásnak gép és ember, pl. névegyesítés, nincs “hibás” rekord.

Eredmények: jó, de messze nem teljes, még nincsenek teljes szerzői műösszességek feldolgozva.

Olvasói igények: egyablakos tájékoztatás – egységes katalógus, mű kell, nem dokumentum, lelphely, elérhetőség; személyreszabottság – saját könyvtár, kedvencek, olvasójegy-integráció, könyvajánlat, emékeztetők

Bemutató… (ld. konyvtar pont info) – a MEK teljes állománya kereshető már.

Karakterkódolás nem lényeg (lehet cirill, héber stb.)…

Miért jó ez a könyvtáraknak? Elégedett felhasználók, sajátként használható közös katalógus (nem kell szoftvert venni), retrospektív katalógus revízió készítése, elírások javítása, egységesítés, bővített rekordok visszaadása, kiskönyvtárak gyors és ingyenes katalogizálása, állomány megjelenítése.

Segíteni lehet: szerzők művek teljes repertoárja, erőforrás-ráfordítás nékül lehet csatlakozni, kell hozzá: bibliográfiai, példány és authority rekordok vagy MARC, amilyen van vagy Excel-táblázat vagy OPAC-elérés. Továbbiak a konyvtar pont info-n.

Adatbázis-kezelési oktatás (élő)

At first: élő blogolás következik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta utcai oktatóterméből, adatbázis (pontosabban: OPAC) -kezelési tanóra témakörből.

“Nem kell loholni…” Freudi félrehallás: nem kell logolni. Egy kicsit megfagyott bennem a vér: honnan tudják…?

Corvina 4-es: egész pofás ILS, de hol van a webes technológiákhoz képest… [Sanyi szerint már van magyar KOHA, még nem néztem meg, de kéne.]

No. Egyszerre több adatbázisban való keresés. Minden könyvtár kereshető, ami Corvinát használ. [Kicsit kínosan lassan tölt.] Van kulcsszavas keresés és böngészés. Nincsen dinamikus linkelés, tehát ha valamelyik OPAC helye változik, akkor repül az egész rendszer. Egyszerre több adatbázisban általában vagy lehet keresni, vagy nem. Legtöbbször még nem… Általában a második (sokadik) adatbázishoz való kapcsolódás Connection time out, ráadásul belefagytam valami bogárba.

Restart.

A MEK OPAC-jához az életnek nem akar csatlakozni.

Második restart.

A rendezést (milyen sorrendben jeleníti meg az adatbázisokat, találatokat) nem őrzi meg, csak amíg nem kapcsolom ki a gépet. Én speciel el tudnék képzelni egy accounthoz tartozó keresési, megjelenítési profilt…

A példánymegjelenítés opciói: rövid, normál, hosszú, cédula, USMARC, HUNMARC, XML. Utóbbinak funkciója csak jövő héten lesz, bookbag-et lehet összepakolni a találatokból, és lementeni fájlba. Egyelőre Ctrl-C + Ctrl-V…

Egyes példányok: státusz, példányok, kapcsolódó rekordok, kapcsolódó weblapok (pl. folyóiratok archívuma).

Ez az “izgalmas” és “újdonság.” [Sóhaj…]

Hoppá: kulcsszavak közt “intellektuális szint.” Felsőbbrendű értelmiségi? Legközelebb a kérdések között fog az is szerepelni, hogy “Ön hülye?” Hehh… (Rákérdeztem, eddig még senki sem vette észre. Válasz nincs.)

A klucsszavak közt szerepelnek a bibliográfiai tételek is (egyre több olyan rekord van, amihez nincs státuszinformáció ugyanis – pl. cikk, tanulmány). Felismert probléma: az olvasók ettől meg fognak hülyülni, nekimennek a könyvtárosnak, és az is a plafonra fog mászni. Kéne pár user-guide á la Google…

Azt hiszem, az érdemi résznek vége is van. Összefoglalva: nem sok újat hallottam, és amit hallottam, az is csak a szívemet fájdította az OS ILS-ek ismeretében. Nehéz és hosszú munka lesz “elhinteni az igét”…

Vallomás

Most sírni fogok, hogy sajnáljatok, pedig pont ezért jó nekem.

Szóval, amióta leszedtem a BlogBridge-t, nem installtam fel újabb etetőt, és azóta nagyon le vagyok maradva blogkörnyezet-ügyileg. Már ott tartok, hogy a klogokat sem tudom követni. Ezért itt és most ünnepélyesen elnézést kérek, és ígérem, hogy mihelyt változtatok a helyzeten. Addig is aki …backkel, azt észreveszem ;)

Upd @ 9:09: a kloggerek megvannak.

Továbbra is nyitva

Hirtelen annyi mindent kéne leírnom, hogy csak pontokba tudom szedni, jobb ötletem momentán nincs. Utálok egyszerre hármat postolni. Bejegyezni.

  1. Előző bejegyzéshez kapcsolódva: pontosan az ilyen I-Go típusú dolgokra is gondoltam. Pl. a jo-hely.hu egyszerű, józan paraszti ésszel létrehozott dolog, amiből lehetett volna csinálni pénzt is. Nyilván fognak is egy idő múlva, de attól jobb nem lesz.
  2. Volt egy olyan kis kitérő szintén az előző postban, hogy “Az én hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy CC és GPL foreva.” Nos, Small Potato, a Wpdesigner.com készítője ezt máshogy gondolta, a CC-t elhagyta, és átpártolt a GPL-hez.

    “Under GPL, you can basically do whatever you want with my themes; it’s almost like a free for all deal. Mainly, GPL means removing the link-back requirement.”

    Azaz:

    A GPL alatt azt teszel a témámmal, amit akarsz, majdnem közpréda. Összefoglalva: a GPL azt jelenti, hogy nem kell többé visszalinkelni.

    Vajon mi indíthat egy dizájnert erre a lépésre? Nem olcsón is el lehet adni egy-egy jobban sikerült sablont, témát. Akkor miért adja oda ilyen feltétlenséggel? Arra sikerült rájönnie ennek az úrnak, hogy a visszalinkelés nem fogja megvédeni a téma-feltörő dizájnerektől (erre nincs jó magyar szó, rip-off designer, az, aki egy témát alakít át, és úgy adja tovább – hogy sajátként-e, azt nem tudom, ennyire nem mélyedtem bele a témába). Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem örül a visszalinkelésnek…

    GPL: General Public License, Linuxban járatosaknak nem kell bemutatni. A WordPress ez alatt fut. Idézet Wikipédiából: “A GNU General Public License (rövid neve GPL, magyarul: GNU Általános Nyilvános Licenc) egy általános célú nyílt forráskódú licenc, amelyet a Free Software Foundation (FSF) tervezett a GNU projekt programkódjaihoz. […] A GPL a legelső, és egyben a legelterjedtebb valóban szabad licenc. A GPL nemcsak, hogy szorosan kapcsolódik a szabad szoftver mozgalomhoz, de ez alapozta meg a mozgalom sikerét is. [Többet is meg akarok tudni róla…]

  3. Végül pedig egy, itt a KLOG.hu-n szinte elegendethetetlenül (szép hosszú szó…) fontos eszközt kaptunk a WordPress magyar csapatától és Nagy Gusztávtól: on-line kipróbálható demó, regelés, és aztán lehet rajta játszódni, megismerkedni vele, jól kipróbálni. Köszönjük, így messziről is.

Ennyi.

Verziószámokról még egyszer

Csabáék voltak kedvesek engem választani a magyar webkönyvtáros tipikus képviselőjeként, köszönöm :) Viszont, ők azt írják, hogy a webkönyvtáros “csak” átvezetés az informácibróker felé, annak előzménye, “csupán” kompromisszum a régi és az új között, 1.5-ös könyvtáros.

Nos, nem mondanám, hogy én az abszolúte tutinak vagyok birtokában, tehát nyilván sok belémköthető pont volt, van és lesz. De úgy látom, hogy ez így nem stimmel. Nem tudom azt elfogadni, hogy a könyvtáros evlúció csúcsán jelenleg az az üzletember áll, aki térítéses információt szolgáltat, egyénileg, ezzel szemben pedig áll a webkönyvtáros, aki intézmény keretein belül, több kollégával összedolgozva transzportálja a tudást és az információt.

  1. Közösségben dolgozik, tehát ha elakad, könnyen hozzá tud nyúlni a közös tudáshoz, együtt tud működni, s ez jóval hatékonyabbá teszi munkáját, én legalábbis úgy vélem…
  2. Intézményben dolgozik, tehát nem neki kell megvásárolnia az adatbázisokat, folyóiratokat stb, amelyből tudását és az információkat meríti, nyújtja. Egy intézménynek általában itthon manapság jóval több forrása és lehetősége van, mint egy (átlag pénzügyi helyzetben lévő) embernek. Példának okáért a MOME Könyvtára előfizet a Thomson Gale Custom Newspaper-ére (250 folyóirat), a CSA DAAI, DAR, DAR ProFILES, Avery Index és BHI adatbázisaira, ami nem tudom mennyibe kerül, de nyilván nem lenne egyszerű ezt az összeget csak úgy előteremteni, főleg mondjuk a művész-körökből, akik aztán végképp nem fognak külön ilyenért fizetni. Az viszont negatívum, hogy ha váltani kell, akkor azt sokan beszélik meg és sokáig tart. Ez a bürökrácia.
  3. Ingyenes, tehát jóval inkább a mai magyar emberekhez szól, mint a fizetős változat. Egy átlag halandó egyszerűen nem fog fizetni óránként 20e forintot egy információért. A vállalatok pedig… nos, tavaly tavasszal volt egy infobróker szeminárium, amelynek keretében végeztünk céginterjúkat. Ezekből az derült ki, hogy 1. vagy nagyon kicsik a cégek, ahhoz, hogy ilyennel szórakozzanak, meg a főnöknek amúgy is minden ismeret a kisujjában van, majd pont azért fizessen, hogy elmondják neki, amit amúgy is tud, 2. vagy van akkora, hogy külön információszolgáltató részlege van (pl. Magyar Telekom, OTP, MOL, ők nem fognak ilyennel szórakozni, amikor amúgy is van neki szakembere), és ide tartoznak azok a kis cégek, amelyek anyavállalathoz tartoznak, ők felülről kapják az infót. (Persze kivételek mindig vannak. Mikulás Gábor is él valamiből. De én ebből nem vonnék le általános tanulságokat…)

Mindemellett azonban még küzdünk az elnevezésekkel is. A webkönyvtáros szerintem nem valami csodalény, hanem ugyanolyan könyvtáros, mint a tájékoztató, olvasószolgálatos, tartalmi feltárást végző, kutató stb (azaz 1.0-ás), csak egyszerűen ismeri a web “rejtelmeit” (vagy legalábbis többé-kevésbé eligazodik bennük – én sajnos még nagyon-nagyon messze vagyok tőle, hogy akár a többé is illjék rám). Ki tudja használni a benne rejtőző lehetőségeket, erre fel tudja hívni a kollégái figyelmét. Viszont, ami pl. a kollégáim körében kép kialakult (létrejött a webkönyvtáros szót hallva) az az, hogy én értek a műszaki dolgokhoz. Ez sem annyira áll.

Számozás. Csabáék szerintem beleestek abba a csapdába, ami annyira kínálja magát, hogy eddig belepottyant a fél Katalist, meg úgy az egész magyar társadalomnak az a része, amely hallott erről. Tehát akkor tisztázzuk: a 2.0 szemléletmód. Mondjuk, filozófia. Aminek éppen egyik ismérve, alapja az Open szó. Szerintem (van egy olyan félelmem, hogy itt belém lehet majd kötni…). Nyílt forráskód, szabad hozzáférés, mélylinkelés stb.

Ez ellen fújnak a kiadók, gyártók, mindenki. Gyönyörű, egész életre kitartó olvasmánylistát lehetne összegyűjteni a témakörben. Az én hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy CC és GPL foreva.

A másik a közösség. Közös munka, tudásépítés, -gyűjtés, kollaboráció.

Zárszónak: a webkönyvtáros (ha jól értettem, Csaba itt az infomenedzser helyett használta ezt a szót) és az infobróker között nincs ellentét, egymásnak nem előzményei és fejleményei. Az információszolgáltató szakember két fajtája, ennyi. Az a kérdés, hogy adott környezet melyiknek kedvez jobban. Erről lehetne még írni…

Fiók mélye no1.

Valami bibliofil betegség rág az utóbbi pár hónapban-évben, minek következtében ha meglátok valami régebbi (a századfordulón meglepő dolgokat adtak ki) és/vagy érdekesebb könyvet, akkor az a kezemhez tapad. No persze (és sajnos) ez nem azt jelenti, hogy nagyon tele lennék ilyenekkel, de azért akad. Ezek közül az egyik kedvencem (és melyik nem az) P. G. Wodehouse Psmith mint ujságíró című opusza. Olyasmi alcímmel, hogy “Egy bohémlelkű, bátor cambridgei jogász kalandjai.” Angolból fordította Dr. Balogh Barna. Kiadta a Pantheon Irodalmi Intézet, Budapesten, 1928-ban.

Eddig igazából annyira nem is érdekes. De ha belelapoz az ember (főleg a nyelvész beállítottságúak), akkor megindul a nyálképződés, a szem felcsillan, moshisan szólva “feláll az agya.” Ugyanis Dr. Balogh Barna úr a lehető leghűebben akarta visszaadni a new yorki alvilág nyelvét, amiben Mr. Psmith – jó szokása szerint – alaposan megmártózik. És ezt mivel mással érhette volna el leghűebben, mint a pest jassznyelv alkalmazásával. Ízelítőnek a kis Maloney egy monológja:

“Én nem kínozom, – felelte változatlan, fakutya képpel. – Két csibész egy kutyust uszítgatott rá odalenn, mikor ippen arra gyüttem. Kuss! mondtam nekik. Mi a frászt heccelitek ezt a kis buta jószágot? Asszongya erre az egyik kölök: kuss neked az anyád ne sirasson, mi közöd hozzá? Tyűh! mondom, a keservit a zanyádnak, az a közöm hozzá, hogyha mesmeg le nem teszed azt a kis buta jószágot, kapsz egy olyan mejjport köhögís ellen, hogy tüdőlötyögíst kapsz! Erre nekemugrik, hogy rámsózzék egyet, csakhogy én hamarébb odasóztam neki, a másikat meg kupán vágtam, hogy elszídült, oszt hirtelen felkaptam a cicát, hátha meg teccik mondani: mit csinájjunk véle.”

Kép majd lesz, ha visszaszerzem a szkennert és/vagy találok egy fényképezőgépet.

A tegnapi bloggerparti tanulságos volt. Főképp, hogy veszettül kereknek sikerült még mindig maradnom, ezenkívül rondán bölcsésznek is. De nem is baj, így izgalmas KLOG.hu-t építeni :D Keltnek pedig mégegyszer köszönet a tippért. Megvalósítás folyamatban, bár a Loop kicsit viccesen tud viselkedni, de csak CSS kérdése az egész.

Upd (04.11.): ilyen volt. De ahogy olvasgatom, még lesz róla másnál is szó.

Back to NFS.

Légy 2.0 2 hónap alatt

A PLCMC (The Public Library of Charlotte & Mecklenburg Library) 2006 augusztusában hirdetett meg egy online tanfolyamot-versenyt, amely hatalmas port kevert Amerikában, és hihetetlen népszerűségnek örvend(ett). Nosza, hát itt van magyarul is a programvázlat, linkelve az egyes feladatokat…

Még annyit, így bevezetés után, hogy a megemlített alkalmazásokon és programokon kívül van még jó sok minden, tehát a Flickr, Rollyo, Bloglines és YouTube említése pusztán a szolgai fordítás miatt történik.