Köszönöm

A kedves kollégáknak a bíztatást, a pozitív hozzáállást. Valóban, jó érzés ma Magyarországon fiatal, kezdő könyvtárosnak lenni. Tiszta öröm.

Tényleg majomkodás az egész? Van egyáltalán értelme? Kis hülye, csináld csak a játékaidat? Súlyosan bazmegolni szeretnék, és elmenni innen a halálba. (Nincs kedvem egyénként belinkelni a leveleket, érdemes a 2.0 esku és Paszternák Ádám neve alapján keresgélni.)

Köszönöm.

6 thoughts on “Köszönöm”

  1. jaj meg en is szoba kerultem. most aztan meghuzom magam! :) [BELSOepitesz vagyok, [akarhany.akarhanyas] grr :]
    szerintem tobb ember tamogat mint nem, csak ok nem adnak neki hangot, es ezert nem olyan feltuno.

  2. Namost nem azért, de mit akar a Mikulás a kloggal? Húzzon vissza a manói közé, aztán ne azt fikázza, ha más próbál valami haladást elérni. Sajnálom ha nyers voltam de…

  3. Ahogy a mai katalistos leveleket átolvastam (este, hazatértem után), úgy láttam, hogy visszatérő motívum volt a burkolt irigység (a fiatal kor iránt), tompa busongás és szégyen (a saját elmúlt szakmai lelkesedés feletti). Tudom, hogy ennek nem kell érdekelnie egy fiatal pályakezdőt (aki még nem romlott meg a hazai könyvtári rendszerben), de azért jó tudni, hogy az idősebb pályatársak lelkében ilyen keserűségek is vannak, amikor nyilatkoznak. Azonkívül pedig érdemes már most átgondolni, hogy fiatalabbként hogyan lehet elkerülni az ilyen szomorú szakmai “karriert”.
    Továbbra is elismerésem (és tőlem telhetően támogatásom) minden 2.0-s könyvtárosnak. Egyben kérem megértésüket a tapasztalatok alatt meg-megroppantak irányában.

  4. Azért a “Na bumm, majd csak túléljük ezt is.” szöveg nagyot ütött… O.o
    (megjegyzem, hogy az aztékok, már biztos nem érik meg 2012-tőt… de remélem, hogy az ilyen felfogású könyvtárosok se… – természetesen szakmailag értendő)

    Különben sem az a gond, hogy vannak, akik lemaradtak a korral, vagy “megroppantak” az eddigi tapasztalatok alatt… Hanem, hogy sokszor az ilyen felfogású emberek hátráltatják a többieket… Ehh. :(

    Egy Esetlegesen Leendő Könyvtáros. :)

  5. Ma már harmadszor vagyok a klogon… de visz a hév. Pedig már nem vagyok a legfiatalabb, legalább egy tizessel vagyok öregebb, mint Dani vagy Ádám és 7 éves korom óta csak 2 év nem telt el tanulással. Mindezeken túl, hogy is mondjam… “megjártam a hadak útját”

    Ehhez egy kis dogma: régebben éveken keresztül havi 230 órákat dolgoztam, volt olyan hónap, hogy csak két nap volt szabad. Kávézni nem lehett csak úgy elmenni, amikor gondolom, hanem vagy reggel megissza a dolgozó vagy délben. Alternatíva nincs.
    A munkaidő vége azt jeleni, hogy akkor rakom el a szerszámot és nem azt, hogy már a kapun kívül vagyok.
    A legfelsőbb vezetés pedig állandóan azon agyalt, hogy miként lehetne jobban és hatékonyabban végezni a munkát. Hogyan lehetne minél jobb és hatékonyabb a cég. Állandóan valami fejlesztésben gondolkoztak, az ország legkiválóbb koponyáit fizették, hogy fejlesszék a céget.
    Tehát van összehasonlítási alapom.
    Néha orditani tudnék, hogy ne csak a várjuk a sült galambot, hanem mi magunk menjünk a dolgok elébe. És éppen ezért sajnálom a fiatal és lelkes pályakezdőket. Nagyon nehéz lehet nekik. Én már vén kripli vagyok és nem is könyvtáros, (még) így mehetek a fejem után. Ha már ők nem fejlesztenek, hát csináljam legalább én.
    Ennyi.

Hozzászólás