3… 2… 1… klog

Drukkolok, hogy holnap Gicának úgy süljön el a blogolás bemutatása, ahogy ő azt szeretné… Ezzel együtt pedig kapunk jó kis promót a könyvtárosok előtt, ez sem utolsó.

Anyway: mostanában nem igazán sikerült szakmai témában domborítanom, ezt inkább tudjuk be a tanulásba és a munkába való belerázódásomnak. Az ÜzletInfo projekt egyre szebben gördül (ennek köszönhetően van egy halhatatlan sztori, de legkorábban csak akkor fogok róla beszélni, ha lezárult…), ráadásul ennek köszönhetően megszületett az Információbróker klog (“részletesebben” a Klogon), és a Pink Pointnak köszönhetően logónk is lett, nem is akármilyen. Nem mellesleg pedig találtam egy újabb érdekes marketing-blogot.

Kelttől kaptam három érdekes linket, szex és könyvtár témakörrel, ez most amolyan pingback, hogy megvan, és már el is olvastam, holnap, ha hagynak az olvasók (egyébként nem is sejtettem, hogy ilyen jó dolog az olvasószolgálat), még post is lesz belőle. Addig meg közgondolkodásra (az engem olvasó kedves kollégáknak) linkelném kiemeléseit régi Könyvtári Figyelős cikkekből. Ütnek, mint a légkalapács. Szórakoztató dolog azon elgondolkodni, hogyha erről vitatkozni fognak a könyvtárosok a Katalisten, akkor ezt bizony az interneten fogják megtenni…

Érdemes továbbá figyelni a konyvtar.infot, nemsokára durrani fog az egyik vége, lesz egy blog is rajta. (Itt szeretnék visszautalni a Katalistes üreskörökre a konyvtar.huval kapcsolatban… Igazából máig nem derült ki, hogy a néven kívül – az az ENYÉM b…g / drááágaszágom – mi is volt a cél ennek felvetésével, mindenesetre örvendetesen leült az ügy.)

FIKSZre meg holnap figyelmező szemeiteket vessétek. Még nem láttam, de szerintem jó lesz.

Folyt köv ett

Románcom a laptoppal a végül féktelen XP-orgiában csúcsosodott ki. Ma pedig megyünk szervízbe, detoxikálódni. Bár… olyan szép dolog, amikor az ember csak úgy besuttyantja a drivereket tartalmazó CD-t a helyére, és máris van 1280×800, optikai egér, wifi, prüntypürütty (igen vannak hangok is, nem csak a fejemben). De hát valamit valamiért (jelen esetben a kényelmet a kényelmetlenségért). Ez a vadromantika. Tábortűz, hálózsák, benne bogarakkal.

Amit nem értek, hogy a laptop-piac Suzukijának számító Amilo L3710-es (hú…) mi a jó életért nem szereti ennyire a Linuxot. Vagy miért nincs pont ehhez leírás a neten. Valószínűleg, akinek ilyenje van, nagyrészt el sem gondolkozik olyanon, hogy nem csak Windows van. De akkor miért SuSE-val adták… Kezdek belebonyolódni. Nem is kicsit.

És most pedig le fog mászolyogni a SuSE. Ha már. 1 DVD. Hú.

Update: Azért nem szereti, mert a vinyó halt meg. Evidens.

Vigyázat! Plagizálok…

Bánhegyi Zsolt küldte fel ezt a fantasztikumot a Katalistre, de ez olyan, hogy látni. Kell. Meg olvasni. IT-haiku. Néhány belőlük csemegének:

iPod changed my life.
Earbuds made me look so cool!
Now I am stone deaf.

Cursor skips and hops!
Is my workstation sickly?
Nope. Just some toast crumbs.

Boss is so funny.
Wants me here on Saturday!
Won’t be happening.

Muhaha. Eredeti: Aunt Calamity.

Ha jó…

Érdekes dolgokat hoz mostanában össze a laptopom és az Ubuntu, így együtt. Történt vala, hogy szombat reggel hiába bíztattam indulásra gépemet, nem igazán akaródzott neki felkelnie. Méghozzá nem mert túl korán volt, hanem bizony a vincsesztere mondta neki, hogy kampec. Ez így persze nem biztos, mindenesetre ezt sikerült belőle kiókumulálni vasárnap este. (Egy meglehetősen ferdére sikerült farsangi buli után, amikor hajnali 3kor úgy döntöttem az éjszakai buszra várva valahol Alsó-Rákoson, hogy nem biztos, hogy én 7kor fel akarok kelni, rendbe rakandó egyik legfontosabb munkaeszközömet.*) Aztán indul a nyüglődés: hogyan szedjük ki a halott merevlemezről a backup nélkül tengődő dolgokat. Sikerült, nem két perc volt. Kellett hozzá egy kábel, egy szerver (az nem kellett, de volt), és szép is lett az élet. A következő probléma már nem volt új: ha kézzel buhertuk a partíciókat, akkor CD nélkül nem tud bútolni a rendszer, először a CD bootmenüjét kell bevarázsolni (ez önmagában nem nagy trükk, csupán időzítés kérdése az egész – még a boot előtt benne kell lennie a Live CD-nek az olvasóban), onnan pedig már lehet merevlemezről indítani. Igen kérem, ez az Ubuntu Edgy, 2007 februárjában. Bár valószínűleg nem is benne van a hiba. De ha telepítéskor cselesen az automata partícionálást választom, ez a probléma nem jön elő. Csodás, nem? Igaz, így nem lesz Windows, de azt hiszem, ezt így most nem bánom. Esetleg ez némileg kompenzálhatná a backup iránt érzett elemi ellenszenvemet… Ettől függetlenül szeretem. Is.

A telepítés, meg mint köztudott, este a legjobb. Méghozzá, amint ez tegnap kiderült, Ady olvasása közben. Az Illés szekerén-nek új dimenziói nyíltak meg előttem. Ugyan varázsából aztán elég sokat levett a mai szeminárium, de üsse kő, akkor is szép vers A fehér lótuszok.

A másik mai öröm, hogy a könyvtárépítészetet már olvassák az USA-ban is, ezért aztán neki kéne látni egy komolyabb megjelenésnek. Mármint így izé… Szóval javítani kell a cuccot. Jó lesz. Sejtem.

* Nagy öröm, hogy tegnap a MOME Könyvtárban is kaptam egy gépet. Ennek ugyan elég rövid ideig tudtam örülni, mert felfedeztek maguknak az olvasók is, de azért jó.

Tanikawa Shuntaró – Fülelek

fülelek
a tegnapi
esőcseppre
fülelek

fülelek
nem is tudom
mióta folyamatos
emberi léptek
hangjára
fülelek
lehunyt szemmel
fülelek
tűsarkúak koc-koc
csizmaléptek dota-dota
kislány-geták poku-poku
fülelek
férfi-geták karan-koron
fűzős cipők zakk-zakk
bőrszandálok peta-peta
fülelek
gyékénybocskor szaku-szaku
facipellők koto-koto
mokaszinok szuta-szuta
szalmasaruk teku-teku
aztán a
mezítlábak tipp-tappjába
keveredő
kígyó surranásra
avar zizzenésre
a kihunyóban lévő
tűz pislogásán
s a besötétedésen túli
fülzúgásra

fülelek
a haldokló dinoszaurusz
nyögésére
fülelek
a villám csapta
lángba boruló fa
ordítására
a parton morajló
hullámtörésre
a hangtalanul
hulló-rétegződő
planktonokra
fülelek
hogy vajon mi
kit szólít meg
saját újszülötti
felsírásomra
fülelek

azon az estén
a vízcsobogásra
ajtónyikordulásra
suttogásra és
kacagásra
fülelek
anyám
visszazengő
altatódalára
apám szívdobogására
fülelek

nagyapám
távoli köhögésére
nagyanyám
szövőszék-zakatolására
bambuszligeten átkelő szélre
s e szél szárnyán jött
ámenre és
namuamidára
elemi iskolai
pedálos orgonára
tengerentúlról érkezett
ismeretlen ország
régi dalára
fülelek

fűkaszálás zaja
vaskopácsolás
fafaragás zaja
fuvolaszó
sülő hús sistergése
szakétöltés zaja
ajtón kopogás
magában beszélő

könyörgő hang
oktató hang
parancshang
eltaszító hang
gúnyoló hang
mézesmázos hang
tömegrivalgás
és egy
néma
……
fülelek

lónyerítés
íjhúr pendülése
ahogy a nyílvessző
átszakít a vérten
fültövemnél süvítő
golyó
vonszolt lánc
lesújtó korbács
gyalázkodás
átok
akasztófa
gombafelhő
csüggedést nem ismerő
veszekedés
zsivajába
belevegyülő
éles horkolásra és
nemsoká
verébcsiripelésben
a mozdulatlan reggel
csöndjére
fülelek

(úgy hogy egy hangra
egy szóra
fülelve
ne válja süketté
meghallani
egy másik hangot
egy másik szót)

fülelek
leánykám
tíz év előtti
pityergésére
fülelek

fülelek
egy száz év előtti
szántóvető
csuklására
fülelek

fülelek
egy ezer év előtti
nyomorék
imájára
fülelek

fülelek
egy tízezer év előtti
csecsemő
ásítására
fülelek

fülelek
százezer év előtti
őzgida-kiáltásra
millió év előtt
páfrány-suhogásra
tízmillió év előtti
hógörgetegre
százmillió év előtti
csillag-suttogásra
billió év előtti
világűr-dübörgésre
fülelek

fülelek
az útszéli
kavicsra
fülelek
az alighogy zümmögő
számítógépre
fülelek
a mellettem
szuszogó emberre
fülelek
valahol gitár peng
valahol tányér törik
valahol ábécédé
az ott morajló
mostanra
fülelek

fülelek
a mába belepatakzó
holnap
még nem hallható
csobogásra
fülelek

(Balogh Márton fordítása)

Tanikawa Shuntaró (1931) az egyik legismertebb költő Japánban. Első versei, a Húszmilliárd fényév magány (1952) óta több műfajban is kötetek tucatjai fűződnek a nevéhez. Új formákkal és technikai médiákkal kísérletezik. Gyerekeknek írott és fordított képeskönyveinek száma száz fölött jár. Tanikawa ültette át japánra a Mother Goose verseit. A Fülelek (Mimi wo szumaszu) egyik díjnyertes kötetének címadója.

Pannonhalmi Szemle 2006. XIV/1. 66-70.

Google itthon is

Megérkezett az egyszemélyes Google Kft, Kispadon szerepel a hír. A BizBigyón van a riport Peresztegi Zoltánnal, szétaprózva postokba nagyobb kérdéskörönként.

Amiért szerintem kiemelkedően érdekes a hír (jó, persze, azért örülünk, hogy a világ egyik virtuális vezetője magyarban is él), mert a Google-nak ugyebár van az a bizonyos könyvdigitalizálási projektje. Meg a Google Scholar. Meg a Google Librarian Central (aminek Amerikában még örültek is, hogy végre észre tetszették venni a könyvtárosokat a gúgliék – most tuti, nem fogom megtalálni a bejegyzést, meghalt a bookmarking egy ideje a FF-omban…).

Nem azért mondom, de talán le kéne szállni a konyvtar.hu domain kérdéséről (Miért nem jó a konyvtar.org? És miért baj, ha megvették már a konyvtar.hu-t? Hm? Ki az ördög venné meg ezt a címet a magyar könyvtárosokon kívül? Senki. Akkor meg úgyis megrohad a nyakán, ha drágán akarja adni, hát legyen boldog vele. Nyuszika és a róka fűnyírója megvan?), és sürgősen kitalálni valamit Google vs. magyar könyvtárosok aka elég nagy lehetőségek témakörben.

Hahó, indul a következő vonat, és mi még mindig a múlt heti menetrendet nézegetjük…

Belülről kaparom a falat

Eléggé vicces dolog egy egyetemen a bombariadó, de most mégis ez volt. Ennek köszönhetően volt egy lazás, kisasszonnyal együttebédelős nap végre :) És, ami a lényeg, délután egy fontos beszélgetés, aminek köszönhetően (és a múlt heti netes keresgélésemnek hatására, de erről majd később) az ELTE Egyetemi Könyvtár és az ELTE BTK kari és tanszéki könyvtárainak viszonyáról a következő terv bontakozott ki (azt tudni kell a helyzethez, hogy van a nagy, az Egyetemi Könyvtár, van aKari Könyvtár, és van eszméletlen sok tanszéki könyvtár – minden tanszékhez egy, ez mindösszesen 15 darab könyvtárat jelent…):

Általános feladatok (központi felügyelet, az EK feladata kéne, hogy legyen, esetleg a kari könyvtáré, és afölött az EK megismételhetné, hogy a többi kar is be legyen vonva):

  • egységes beiratkozás (egyszer kelljen beiratkozni, és utána bárhova lehessen menni)
  • egységes katalógus (egy nagy OPAC építése, az egyes tételeknél jelölve, hogy hol lelhető fel)
  • egységes kölcsönzés (egy rendszerben kezelni a kölcsönzést, úgy mint a beiratkozást, és mondjuk limitálni, hogy összesen max. 20 dokumentumot vehet ki, legfeljebb hármat egy tanszéki, 5öt a kari és 5öt az egyetemi könyvtárból, és ugyanazt nem veheti ki kétszer – ezek megoldása gyerekjáték)
  • egységes állománykezelés (áttekinthetőség, mi hányszor van meg hol, az esetleges egyenetlenségek kiküszöbölése, egységes forrásfelhasználás, mondjuk szétosztani a pénzt két részre, az egyikből az EK vásárolhatna, a maradékért pedig a tanszékiek lobbizhatnának, bizonyos minimum % mellett)
  • egységes jegyzetkezelés (az alapvető jegyzetek digitalizálása – főleg az egyetemi kiadványoké -, és hozzáférhetővé tétele, esetleg minimális összegért, ami benne lehetne a beiratkozási díjban, vagy külön lehetne fizettetni érte, vagy az egész ingyen, az lenne a legjobb)

Helyi feladatok (speciálisan a tanszéki könyvtárak feladatai):

  • tanszék kurzusainak követése
  • oktatók tematikájának követése
  • hallgatói igények (programok, kurzusok, kutatócsoportok) szerint adatbázisok, ekönyvtárak (gyűjtemények – collections címen találsz róluk további infót) létrehozása
  • az egységes jegyzetkezelés helyi felügyelete (a nagyon szakhoz kötődő jegyzetek ellenőrzése stb.)
  • hallgatói adatbázisok, gyűjtemények felügyelete, működtetése, használatának oktatása

És ami az egyik legfurcsább, ezt az egészet egyetlen egy normálisabb teherbírású szerver beüzemelésével meg lehetne oldani (és persze emberi munkával, ofkórsz). Utána már az egész ingyen lenne. És van egy KIT-ünk (Könyvtár- és Információtudományi Tanszék), van egy IK-nk, az egész tényleg csak emberi hozzáállás kérdése.

Azt hiszem, nagyon hálás lehetek az állásomért. :DUpdate: Debrecenben huszárosan oldják meg a problémát (UTF-8, TXT). Köszönet Keltnek.