Mentális repi

Mire nem jó a nyelvészeti pragmatika… Igaz, még csak a második tételt bolházom össze (repülnek állandóan a papírok), és pénteken vizsga, de ezt nem hagyom ki ha már.

Tehát a kognitív nyelvészeti irányzatok megváltoztatták a képünket a nyelvről. Azzal, hogy eltávolodtak a nyelv, mint kódrendszer, és ennek kizárólagos kommunikatív funkciójú vizsgálatától, rájöttek egy csomó mindenre. Teszem azt, hogy fontos kelléke az embernek, hogy önmagának és a többinek (még akár élettelen tárgynak is) mentális állapotot tulajdonítson (szándék, vágy, tudás, hiedelem, érzelem stb.). Ez a főemlősök körében a puszta cselekvő ágensig jutott el, ergo egy csimpánz elvileg nem tudja magáról, hogy most dühös (és itt nem arról van szó, hogy nem érzekeli mondjuk a gondozója mentális állapotát, hanem nem képes önmagától hozzákötni ilyesmit a másikhoz). Ezt azonban nem csak genetikai adottságaink határozzák meg (ld. a majom-ember DNS különbözőségének kicsinységét), hanem a szociokulturális és kognitív tényezők is. Kognitíven itt a mentálist kell érteni, tehát értelmi és érzelmi összetevőket, a szociokulturális meg egyértelmű. Mivel pedig ilyenek vagyunk, ezért képesek vagyunk a másik nézőpontjába helyezkedni (a nyelv és az észlelés perspektivitása), akár fizikailag, akár mentálisan. Mindehhez az észleléshez pedig közvetlenül kapcsolódik a reprezentáció, ugyanis nem fényképek jönnek létre a tudatunkban, hanem megszűrt, szubjektív mentális modellek.

No, és ez az, amire ki akartam lyukadni. Mert amikor teszem azt, az ember fia/lánya (avagy lánya/fia) mondjuk készít egy fényképet, akkor nem a valóságot fényképezi, hanem pont a fentebb vázolt folyamatot fordítja meg: tehát a saját kis agyacskájában leképzett modellt akarja megjeleníteni, s ez által tudva-tudattalanul hozzáalakítani a világot a saját elképzeléseihez. Vagy nem. Nem tudom, nem igazán vagyok sem nyelvész, sem esztéta, sem filozófus, ezek kombinációja pedig még kevésbé.

Nem hiszem, hogy spanyol viasz, csak így jött.

Érdemes olvasgatnivaló: Paul Grice – A táralgás logikája. Nem mellesleg ennek a Grice-srácnak van egy rakat érdekes dolga még, amit aztán vagy meghaladtak, vagy nem, mindenesetre figyelemre méltóak.

[Betoldásféle: és hogy a ‘karácsony’ török eredetű szó, és azt jelenti, ‘adó’. Éljen.]

Hozzászólás