Emlékek

Még mindig él a régi blogom, és folyamatosan kapom az értesítést a beépített (és sokat szidott ; ) Akismettől, hogy az egyik postomra csak úgy zuhognak a spamek. Illetve jön a többire is, csak azokat kiszűri, ezeket meg nem. Nem értem, mindegy, vacak, lezártam a kommenteket és a pingeket. Ez a post pedig egy olvasói levélre volt reakció, és most újra elolvasva szerintem érdemes feleleveníteni (és akkor ez a post is bekerül az átlapátolt cikkek közé).

Az alap szitu az volt, hogy megjelent az alább megtalálható Megyei könyvtárak információszolgáltatása c. írásom, és persze kaptam visszajelzést is, az egyikre volt válasz az alábbi (természetesen e-mailben is válaszoltam, tisztában léve azzal, hogy ezen az úton teljesen reménytelen, hogy eljusson a címzetthez) post.

Előzmény: “A honlap kicsit az internet hőskorszakát idézi, nem éppen minőségi. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy miért kellett négy darab [valójában hat volt, de ez most nem nagyon számít] 1-1,5 megabájtos fényképet felrakni a kezdőlapra, ez még egy normálisabb internetkapcsolatot is meg tud terhelni. Egyébként a lap tartalmazza a szükséges információkat, nincsen elbonyolítva.” Mindehhez pedig hozzájárult az is, hogy ez az ország egyik észak-keleti megyéjében volt, ahol amúgy sem a legelterjedtebb a szélessávú internet.

A kifogás egyik fele erre, a(z utólag nagyon megbánt) gyors honlap-áttekintésre vonatkozott (ez a téma egyébként is sokakban ejtett mély sebet). Szó szerint idéznék (helyesírási hibák javítva):

“Abban tökéletesen igaza van, hogy vannak jó, és kevésbé jó honlapok, de én azt gondolom, azok a kollégák, akik a “kevésbé jó” honlapot készítették el, azok sem ijesztő, kevésbé áttekinthető, az Internet hőskorát idéző, minőségtelen munkát kívántak kiadni kezükből, mint ahogyan őket Ön bátorkodott jellemezni. Mivel ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük, úgy gondolom, megengedi a szubjektivitást, az egyéni vonásokat is, melyek egyesekben tetszést, míg másokban nem tetszést fogalmaznak meg. Igaz ennek is, mint minden más szakmának vannak fortélyai, kell hozzá tudás, és nem nélkülözheti a szakértelmet sem, de az éles kritika előtt nem árt néhány dolognak utána nézni.”

A kiemelt mondat nagyon megütött, főként, hogy egy könyvtári vezető “szájából” származtak. Akkor most hogy is van? Én minek tanulom meg a szabványok forrásait, a Szabadalmi Hivatalt, a 20 különféle könyvtári szabványt, ha utána az egyik leglényegesebb ponton elcsúszik az egész? Mi a fenének dolgozunk, ha utána az eredménye nem jut el sehova, csak ülünk rajta, és büszkék vagyunk saját zsenialitásunkra? Szerintem ne csodálkozzon egy könyvtáros sem a leépítéseken, elbocsátásokon, mert a pénzügyi háttér mellett bizony csakis a tisztelt kollégák felelőssége, hogy ott van a könyvtárügy, ahol. Helyezkedés helyett talán nyitni kellett volna a publikum felé, hogy ők képezzék azt a hátteret, amire lehet támaszkodni, akár egy állami támadás ellen is (lásd USA – ALA vs. FBI). Hát most aztán nyakig ül a szarban mindenki, de azért befogott orral bőszen utáljuk egymást tovább. Gratulálok.

Nem kicsit húztam és húzom fel magamat újra és újra, akárhányszor ez a rendkívül fensőbbséges hangnem nyilvánul meg bárhol. Legtöbbször a KATALIST-en, ahol minden tiszteletem a munkában megőszült szakembereké, de a bölcsesség a nyitottságot, belátást és a türelmet is tartalmazza, nem csak a tudást. (És – bár elég igazságtalanul hangzik, de – sokszor még ez a tudás is kétes, kinek van ma szüksége pl. ősi számítógépek, katalógusrendszerek ismeretére?)

Ráadául a W3C szabványait folyamatosan fordítják magyarra is, nem lenne túl bonyolult megtalálni…

Mindegy, ez csak amolyan füstölgés volt, maga a kérdéses honlap megváltozott, ennyi alapján akár már meg is lehet találni.

4 thoughts on “Emlékek”

Hozzászólás