9 év múlva, avagy kultúra 2015-ben

Alap:

  • Magánhasználatra minden digitális alkotás jogdíjmentes, szabadon terjeszthető, másolható (könyv, zene, stb), akkor is, ha tegnap jött ki a gyárból.
  • A programokkal még nem tudom, mi legyen, ott szabad a gazda (gondolom úgyis SOA lesz egyébként, de akkor mi fut majd a desktopomon?)
  • Az alkotóknak (írók, zenészek, színészek, rendezők stb.) továbbra is képesnek kell lenniük megélniük abból, amit igazán szeretnek csinálni (írás, zenélés stb…), nem feltétlenül kell körülajnározott milliomosoknak lenniük (ház a Karib-tengeren, 8 millió egy évadért… mire?).

Megvalósítható lenne. Szerintem. Csak nem 2015-ben, hanem megkeverem a számokat, mondjuk legyen 2510. Reális.

Először is az olyan dolgokat kéne kiiktatni a folyamatból, mint a kiadók. Persze ez rengeteg problémát is jelent, mert (most ide könyveket hozok példaként, de a zenére is ugyanezt tessék érteni)

  • a kiadók egyfajta érdekképviseletet is jelentenek, amelyek amellett, hogy saját magukat védik, az általuk megvásárolt szellemi termékeket, és ez által a szerzőjüket is védi,
  • így elesnének a szerzők olyan előnyöktől, mint pl. egy-egy nagyobb kiadó többé-kevésbé stabil vásárlói köre (érdekes lenne megnézni, vajon ilyen területen is létezik-e márkahűség… én személy szerint pl. az osiris kiadót preferálom), kapcsolati tőkéje, logisztikája stb.,
  • az ismeretlenségből könnyen ki tud emelni egy szerzőt egy jobb kiadó (ld. Osváth, Nyugat stb.),
  • a “fogyasztókat” (nem szeretem ezt a szót, főleg a kultúra területén) is védi a kiadó, ugyanis garanciát jelenthet már maga a kiadó neve is (hagyomány, megbízhatóság stb.), vagy ha nem is, mindenképpen alapszinten meghatározza a könyvet – akár minőségileg, akár tartalmilag (pl. Szt. István, Akadémiai, Helikon stb.).

Előny:

  • az a hihetetlen mennyiségű pénz, amit a kiadók lenyelnek, az megmaradhatna a “fogyasztók” zsebében, még úgy is, hogy több jut a szerzőnek is (és – lássuk be – ebben a játékban a pénzen van a hangsúly).

Ez valami olyasmi lenne szerintem, mint amikor a reformátorok ki akarták iktatni a papokat a hívők és Isten között (ott is csúsztak rendesen a pénzek). Tetszés szerint lehet helyettesíteni a feleket. Hatalmas lesz (már az – Silent Library Project, Google stb.) az ellenállás. És ott a pénz. Itt meg az ember. Hát…

Abban viszont nem hiszek, hogy valamikor is tökéletesen ingyen lesz mindenfajta jóság. (“Ingyen ebéd márpedig nincs!”) Akár reklámmal (bár ebben annyira nem hiszek, ill. nem venném meg azt a verseskötetet, aminek tele van a hátulja reklámmal…), akár paypal-lel (ez ha működne itthon is, egyenesen nyomdából/stúdióból stb. rendelve, simán én is bevállalnám már most), akármivel.

Meg hát még mindig szól a “Lopni, megyünk lopni…” (Én is teszem.)

Hozzászólás