képek

amiket én csináltam, mert az menő, és mindeki pakol fel ilyet. Én meg irigy vagyok, azt lenyúlom az ötletet. És azért mert olyano, amilyenek, mert negatívról scanneltem vagy fotóztam be őket. És hol készülhettek? (Egy helyen, ezelőtt 3 évvel.)

kalvaria1

kalvaria2

kerseszt

fa

fogado

lepcso

És rohadt WP, hogy nem engedi beilleszteni az f56.hu-s galériadobozt.

Kommunikáció

Néha kicsit kiakadok, hogy nem bírják úgy megoldani a könyvtárakban a telefonokat, hogy ne lehessen hallani azokat az épület másik végében.

Itthon még nem nagyon olvastam olyan cikket, ami a belső kommunikációval foglalkozna, ezért egy olyan felvetés következik, ami nagyon nem új és eredeti (és valószínűleg Magyarországon is nagyon sok helyen használják nagyobb vállalatoknál), de szerintem ilyeneről sok helyen nem is hallottak. Ez pedig a hálózatba kötött számítógépeken keresztül való kommunikáció, amit elvileg pont könyvtárakban nagyon jól meg lehetne oldani. ICQ, MSN, GoogleTalk (ez ráadásul be is épült már a Gmail fiókba, tehát egyszerre lehet levelezni és chatelni), Skype, IRC és még vég nélkül lehetne sorolni a megoldásokat. Ezek jó része már megoldotta a telefonálási lehetőséget, tehát egy headset, és lehet szövegelni, de szerintem jobb lenne a gépelés, mert az csöndesebb, és ha fontos adatok (dokumentumok adatai stb.) mennek, sokkal egyértelműbb, mint esetleg legépelni. Így a kommunikáció is felgyorsulhatna esetleg a raktár és az olvasói pult között (nem kéne összegyűjteni kismillió cédulát, hanem egyből lehetne leküldeni), meg hasonlók. Ja, és persze ingyen van (nem tudom, hogy a belső telefon ingyen van-e, de most az mindegy is).

BTW: nem igazán értem, hogy a könyvtári integrált rendszerek miért nem tartalmaznak egy olyan opciót, hogy ha bejelentkezik az olvasó (és esetleg – mondjuk az OSZK-ban – megadja hozzá a helyszámát stb.), akkor a katalógusban ha megtalálta az őt érdeklő dokumentumot, miért nem tudja a gépen keresztül kikérni? Hatalmas mennységű papír maradna meg fának (mert nem úgy vettem észre, hogy recikling papírból lennének a kikérő lapok, ráadásul egyes helyeken fél A/5-ös méretűek, jó vastag, legalább 120-150 g/m2-es papírból), és tinta meg tintának, mert pl. az OSZK-ban tele van nyomtatva az eleje is meg a hátulja is (szerintem csak azért, mert régen előszeretettel használták fel ezeket a cetliket a leleményes kutatók, diákok jegyzetelésre… : ). Ráadásul újabb időt lehetne ezzel megtakarítani.

Pedig ezeken nem is kellett gondolkodni, spontán jut az eszébe az embernek, csak azt nem értem, hogy másnak (illetékesnek) hogyhogy nem? Nem olyan bonyolult dolog… főleg pedig ha illetékes, tájékozódnia kéne az új lehetőségekről, ez pedig a lehető legegyszerűbb. Mindegy, leültem csókolom, nagy a szám. Nem oktatás.

“I’m a libarian, bitch!”

Mi teszi a “Lipstick” könyvtárost? Pénz? Hírnév? Szépség? Az AACR2 ismerete és profi tájékoztatás? Nem! Ez csupán annak a képessége, hogy még akkor is mesésen néz ki, amikor egy meghajlított iratkapoccsal bökdös, mint egy mátrix-nyomtató. Nem túl egyszerű feladat, de lássuk mi kell hozzá:

  1. Szereted ezeket az új pasztel-retro színeket, de nem engedheted magadnak csillagászati összegekért? Keverd össze kihúzókból, a szívárvány minden színét felhasználva! A ’60-as évek káprázató árnyalatait fogják adni. (VIGYÁZAT: néhány szín állandó foltot hagy maga után.)
  2. Nincs időd a napozásra? Tartsd oda az arcod egy (nem TFT) monitorhoz kb. 30 percig, és élvezd a vadiúj, mediterrán bőrszínt! (Ez a módszer szintén használható a maradék kaja felmelegítésére is.)
  3. Szabadulj meg a náthás, csillogó orrtól egy legalább 50 éve ki nem nyitott könyv segítségével! Csak legyezd az arcod az egyik lappal addig, amíg a szürke por el nem takarja. (Ez a módszer allergiásoknak és asztámsoknak nem ajánlott.)
  4. Unod már az olyan állandó kérdéseket, mint pl. “merre van a wc?” Írd rá a válaszokat régi konferencia-névkártyákra, majd tűzd ezeket a tested különböző, stratégiailag fontos pontjaira. Így akár órákat is meg tudsz spórolni (nem beszélve a fáradtságról és frusztációról).

Forrás: Lipstick Librarian

Heggesztő Josh

Monánál kreatívkodom (inkább szenvedem) a sablont, de beleszerettem (nem monába, hanem a sablon-heggesztésbe, hehh), úgyhogy elkezdtem magamnak is egy pofát csinálni… Lassan, de biztosan fejlődik. Alap motiváció: ilyen leszek, ha nagy leszek (önálló blog, mint már írtam). No persze nem, de valami az alapkoncepciótól nem jár messze. Fő vonulata, a “én akarom”-effektus, jellemzően 12 év alatti szindróma, amikor a gyerek még elhiszi magáról, hogy önállóan is meg tudja szerelni a déditől megmaradt ezüst zsebórát, vagy az ős-Praktika Zeiss-objektívét.

Ilyen most, és ilyen lesz (utóbbi link csak akkor érvényes, ha egy-két hónap múlva kattintasz rá…;)

Könyvtárak tegnap, ma és holnap

Milyen volt az első könyvtár a világon? Nem tudjuk, csak valószínűsítések vannak: templomok, szentélyek mellett, esetleg egy-egy városállam uralkodójának palotájában – minderre csak egyiptomi, mezopotámiai ásatások alapján lehet következtetni (és akkor az indiai és közép-amerikai kultúrákról nem beszéltünk, amelyek szintén nem elhanyagolható írásbeliséggel rendelkeztek). Azóta viszont mindenképpen hatalmas utat tettek meg: ha csak Magyarországot tekintjük, az első szerzetesi könyvtáraktól (Pannonhalma, Pécsvárad) a Corvina- és más humanista könyvtárakon át a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárig és a Szegedi Tudományegyetem Könyvtáráig hatalmas ívű a fejlődés.

A most összeszedett példák leginkább korunkat jellemzik. Nos:

Az első érdekességet a style-blogon leltem. A ’30-a, ’40-es években tervezett monstruózus épületek a szovjet népet voltak hivatottak szolgálni, aztán nem lett belőlük semmi. Önmagukban a képek is eléggé helyrerakósak, de az a szellemiség is üt, ami megbújik mögöttük (hely az van, elfér…). Nekem Orwell ugrik be kapásból az 1984-ével.

domknigi

1934-ben tervezte a Könyvek Házát (Dom Knigi) I. Golosov, P. Antonov és A. Zhuravlev. Az épület magas is és hosszú is, a “szimbolista romantikát” képviseli. Nem szép, ellenben sok könyv fért volna bele.

A másik két épület egy mexikói építész, Alberto Kalach keze munkáját dícséri.

mexiko

Az első, Mexikóváros Nyilvános Könyvtára, az előző épület szöges ellentéte: ember és természet szinte egybemosódik ebben a könyvtárban. Egy park veszi körül az épületet, amelynek óriási üvegablakai szinte beengedik a növényeket. A díszítőelemek között erősen ki vannak hangsúlyozva az őslakosok motívumai (ha már fent úgyis megemlítettem a közép-amerikai kultúrát:). A könyvtárat hangversenyterem és iroda-/tárgyalóhelységek egészítik ki. Az egész épületről pedig egy egész pofás flash-bemutató is készült.

egyetem

A második a Universidad de Guadalajara könyvtárának terve. Itt a koncepció nagyobb léptékkel alakult: a belső struktúrája az épületnek földgömböt formáz (engem arra emlékeztet, de nincs leírás az épületről). Itt valahogy máshogyan jelentkezik az organikus építészet, sokkal inkább a formai jegyek határozzák meg azt, mint maga a természet. (Építészek, kérlek, ne vessetek meg, ha hülyeséget beszélek…) Az egész terv eléggé meghökkentő és lenyűgöző (a jobb értelmében a szónak).

(El)lebegő könyvtárak

Májusban vetette fel Mikulás Gábor a KATALIST-en a lebegő könyvtár ötletét (ennek az ötletnek az alapjául szolgáló hír a KIT-ben jelent meg). Az ötlet lényege az, hogy a könyvtárközi kölcsönzésben résztvevő dokumentumok a használat után nem a küldő könyvtárba kerülnek vissza, hanem maradnának a fogadó félnél, és a következő kölcsönző intézmény a központi ODR-adatbázis [ODR – Országos Dokumentumellátó Rendszer, a hazai nyilvános könyvtárak közötti dokumentumcserét szolgáló rendszer] segítségével már a második könyvtártól kéri a könyvet, így egyrészt jelentős postaköltséget lehet megtakarítani, másrészt dokumentumból sem kéne annyi.

Azóta szinte csak záporoznak a jobbnál-jobb megmondások, az esetek 90%-ában azt taglalva, hogy miért nem lehet megcsinálni. Kifogás van bőven, ismerjük azt, hogy milyen ha 3-4 ember összedugja a fejét… Hát mégha egy egész levelezőlista. Ha ennyi energiát feccolnának az ötlet kidolgozásába, már régen működhetne a dolog.

Ötletek:

  1. Át kéne alakítani az ODR-tagság rendszerét. A jelenlegi tagok teljes jogkörrel rendelkezhetnének, míg azokat a könyvtárakat, amelyek csak a lebegő könyvtári rendszerben vesznek részt, egységes szabályok alapján, korlátozott jogkörrel bevehetnék a rendszerbe.
  2. Az ODR adatbázisa (állítólag) alkalmas a dokumentumok teljes követésére, így rendkívül szigorú szankciók mellett kötelezni kell a tagokat a pontos dokumentálásra (ez akár történhetne személyi felelősség alapján is, így nem lehet átkenni a hibákat).

Végül pedig befutottak azok az észrevételek is, amelyek az egészet elkívánták a búsba, mert a kormány éppen ki akarja pusztítani az egész társaságot. Nem mondom, a sorok, amiket olvastam, szívemből szóltam, és akár én is bevállaltam volna őket. De miért nem képes belátni az emberek többsége, ha ülünk saját sorsunkon keseregve, akkor nem lesz semmivel sem jobb, de ha megpróbálunk tenni valamit, és szarunk arra, hogy a fejünk fölött mit játszanak (jelzem, én sem tudom leszarni, de ez nem fogja sem agyurcsányt, sem ahillert meghatni), akkor legalább valami hasznosat is csináltunk.

Befejezésül egy felvetett kérdés, ami az egész helyben tipródást jellemzi:

“Ami szerintem a legnehezebb: van ebben a szakmában illetékes valaki,
akinek esetleg az lenne a dolga, hogy ezt a problémát valóbanmatematizáltassa és döntsön?”

Ehh, mindegy, elmegy a kedvem az egész töketlenkedéstől…

Ja, pozitív ellenpélda lilosnál. Tényleg csak egyénileg lehet itt valamit elérni?

A könyvtári katalógusok új generációja és 64 giga a zsebben

Angolul szépen NGC4Lib (Next Generation Catalogs for Libraries) a neve, és már van hozzá levelezőlista is (természetesen – nemzetközi lévén – angol nyelven). A téma az elektronikus katalogizáció, a katalóguscédulák digitális megfeleltetései és minden, ezzel összefüggésbe hozható terület. A terv az, hogy 2007 karácsonyáig futtatják a listát, majd összegzik az eredményeket. Természetesen, ha van értelme, tovább is fog működni a levelezőlista. Az archívum pedig itt tekinthető meg.

(via: librarian.net)

pendriveEz pedig egy 64 GB-os pendrive. Sokért (2800$). Kérdés, hogy lassan mi nem kell a számítógépbe: winchester, optikai egység kilőve a flashnek köszönhetően. A billentyűzetet és a képernyőt már most is be lehet szerezni göngyölhető formában (képernyőt nem biztos, de létezik, ezt tudom). Az egér ugye mindig is csak egy plusz kellék volt, de simán lehet ezt is helyettesíteni bármilyen szenzoros felülettel. A WiFi a csatlakozókat törli el. Már csak a processzor, a memóriák, az alaplap (természetesen integrálva bele a világon minden) és a hűtők maradtak.

(via: web4lib)

MIBE, ami volt

De én meg beteg voltam, ezért személyemmel sajnos nem bővült a résztvevők száma. Állítólag jó volt, a rohadt életbe. Nem baj, jövőre megint lesz.

Addig is, megújult a MIBE honlapja, végre normális bőre van (amikor most néztem – 2006.06.09. 11:08 – akkor épp nem volt elérhető, de majd lesz marha vagyok: elszabtam a linket).

És megtaláltam a kifogást, amiért csekély egy nap után újra átállítom a bőrt: a hosszú címek nem látszanak jól.

És a nagy (alkotói) dilemma: a különböző blogszolgáltatók engedik a sablonban való kutyulást. A WP nem. Miért, ó, mondd Uram, miért van a WP-nek a világ legtöketlenebb beépített dizájnjai? (Persze ez nem zárja ki azt, hogy szépek legyenek.) Mindegy. Jó ez így. Sok pénzem lesz, lesz tárhelyem, meg mindenjóm, azt’ rakok ki WP-motorra blogot, jó dezájnnal. CSS RuleZ!

Én kérem az elnézéseket

Először is monától és moshitól, hogy a szép dizájnt leszedtem, és beraktam helyette izléstelen giccset, de sajna volt egy felelőtlen igéretem, miszerint igy fog kinézni a blogom, ha átmegyek a szigorlaton. Nos, ime az eredmény. (Azt nem tudom, hogy én meddig birom, de nem valószinű, hogy egy hétig, bár hétvégén nem leszek itthon, tehát hétfőig ne nagyon nézzétek, ha nem akartok szemfájást : )