the memory tree

a szingapúri könyvtárosok, ha unatkoznak, a jelek szerint gyerekmeséket írnak. saigon tai-tai és rambling librarian elkezdték the memory tree című projektjüket, ami egyelőre (és valószínűleg véglegesen is) blog-formátumban olvasható.

[off]

…közben szeretnék egy fél mondatot kiemelni: “…the librarian decided to create a blog.”… hé, ilyeneket miért csak nyugaton tudnak írni? (amikor ősszel elkezdtem felpakolászni blogra a felmérésem eredményeit, az egyik tanárom megnyugtatott, hogy senki az ég egy világon nem fogja olvasni, mert a könyvtárosok azt sem tudják, mi a blog… én csak sorshát tudtam felhozni, de lényegében igaza lett.)

[on]

a cím enyától jött (the memory of trees, aki nem ismeri, annak sürgősen meghallgatnivaló).

alice kalandjai a webtopok világában

már hosszabb ideje netvibes-hívő vagyok, de tegnap valami ok folytán a box.net ajánló levele alapján megnéztem a hasonló funkciójú goowy-t és pageflakes-t is.

a netvibes-sel ellentétben a másik kettő flash-alapú, ami nekem leginkább a betöltődési időn látszott meg. na jó, a dizájnnak sem tesz rosszat:)

kezdem a pageflakes-szel. a kinézete szinte teljesen netvibes, csak csicsásabb (lásd flash…). sajnos éppen a csicsa minősége nem nyerte el a tetszésemet, akkor már jobb a minimalista netvibes. a tartalom kissé sok és egyszerre ömlik ránk, de ez a netvibest követő(?) struktúrának köszönhető.

de beszéljünk a pozitívumairól (is:): nagyon sok bővítmény van hozzá, ingyen sms küldő programtól kezdve játékokon (angol-német) szórtárig, ha nyugaton lennék, nagyon megfelelne mindez:) – sajna Magyarországon a szolgáltatások 30%-a felesleges. ami nem igazán jó, hogy az adressbook-ot nekünk kell újra felépíteni, nem lehet importálni.

amikor beléptem a goowy-ra az eszem megállt, annyira jól nézett ki első blikkre. másodikra is, gyanús csak akkor kezdett lenni, amikor tizenötödszöri próbálkozásra sem ment a gmail-os címjegyzékemet áttölteni, és közben el kezdte számlálni a mailjeimet (a háttérben sutyiban elkezdte letölteni őket, ami már csak azért is tiszteletre méltó próbálkozás, mert van belőle 2000<, ráádásul ezek fele 5 usque 15 leveles conversation…)

mindent tud, amit a másik kettő, csak egyet nem: a kiegészítő programokat nem lehet lelőni, ami aztán egy idő múlva rendkívül nehézkessé tette az e-mail-letöltéssel együtt a netezést (web 2.0 strikes back…) a kinézete viszont gyönyörű, valóban olyan, mintha egy desktop lenne.

maradtam a netvibes-en.

a ruhat eszi az embert

…szeretem a stylegala-t. nézegetni még jobban mint hivatkozni. fantasztikus dizájnok rohangálnak jobbra-balra, de kicsit lassan frissülnek. milyen szerencse, hogy a netvibes-re anno lementettem a css reboot linkjét, hogy most vizsgák közt megpattanó aggyal hirtelen megtaláljam, és újra elmerüljek a vizuális élménydömingben…

és igen. nincs bölcsész (szerintem), akinek ne remegne meg a szive a gyönyörűségtől egy ilyen csendélet láttán. már csak egy csendes könyvtárszoba, egy két és fél négyzetméteres dolgozóasztallal…

techtionary – librerie

korábban már írtam az elfoglalt, de olvasni vágyó emberek dolgát megkönnyítendő hasznos kis mütyürről. nos, a drága olaszok nem hagyták annyiban, és az ujjra felhúzható laptartó (amely akár könyvjelzőként is funkcionálhat) mellett egy rakás hasonlóan ötletes és praktikus eszközzel rukkoltak elő.

itt van mondjuk a FAQ-nak nevezett jószág, amelyet a lapszélre csíptetve tudjuk nyomon követni a szöveget, és ha egy másik műhöz kell nyúlnunk, egyszerűen benne hagyhatjuk, ami aztán pontosan arra a sorra fog mutatni, ahol abbahagytuk.

egy másik találmány (bár ezt annyira nem nevezném eredetinek) a mag-mark, amely egy egyszerű könyvjelző. kettőbe hajtott lap, két végén mágnecsik, ami megakadályozza, hogy kiessen, lefújja a szél stb. ami jó benne, hogy van 15 fajta díszítésű belőle (bár ezek nagy része állatos, de hát ízlések és pofonok. pont ez az a dolog, amihez csak kreativitás kell, és az ember olyat csinál, amilyet csak jólesik.)

végül pedig egy egész termékcsaládot kínálnak, köztük a hagyományos bookchair-t (könyvszék, különböző “háttérszinekkel”:), a bookease-t (ami csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy nincs hátlapja), a brightnotes nevű valamit, ami olyan mint egy miniatűr spanyolfal, és – gondolom alkoholos – tollal lehet rá jegyzetelni, és a type & write fantázianevű feltámasztható lapot, ami használható mind billentyűzet (laptop), mind sima papir alá.

itt az egésznek a katalógusa.

ha másért nem is, de gondolatébresztőnek jó. jönnek a magyarok: végy egy fűrészt, némi fát, pácot, lakkot, csavarokat, és gyerünk. részemről megvan már egy nyári hetemnek a programja:)

céginditás

holnap (remélhetőleg) befejeződik az infobróker szemináriumom, amit bírtam, csak valahogy nem igazán vagyok- tapasztalataim szerint – real businessman. ami érdekes – és ezért lejegyeznivalónak gondolom -, hogy ha elindulna a szemináriumi feladatként összerakott (fiktiv) kft-nk, akkor gyakorlatilag nem tudna megbukni. na jó, ehhez az kellene, hogy bejöjjön a prognózisom, miszerint havi fix megrendelést kapunk, és ez a 3. évtől megduplázódjon. de ha megvan az anyagi, a kapcsolati és a szellemi tőke, akkor nincs megállás, csak birjuk szusszal.

a lényeg az, hogy az induló 9 millióból adózással, tartalékképzéssel, fizetéssel, telefonnal, táncoló elvis figurával együtt a 3. év végére több, mint 20 milla lesz.

kérdés: akkor miért sir mindenki, hogy nem megy ez, nem megy az? (a politikát most zárjuk ki, arról megvan a véleményem, de ez most pusztán gazdasági és emberi kérdés.) – annyi azért mozog bennem, hogy ha a költségvetési tervünket átnézné egy közgazdász, akkor vagy harsány röhögésbe törne ki, vagy egy megvető legyintéssel hessentene tova, bár ez nem biztos, itt abszolút megérzésekre hagyatkoztam. lehet, hogy túl bölcsész vagyok, de azt tudom, hogy ha rajtam múlna a dolog, én igy is el tudnám képzelni:)

i(degesítő)wiw és egy olvasói levél

…én nem értem. miért nem működik??? végre újra visszamentem, és alig tudom elérni…

egyre rosszabbul érzem magam a megjelent cikkem miatt. néha az az érzésem, hiba volt az egészet megírni, csak feleslegesen tapostam meg egy csomó ember lelkivilágát és önérzetét. kaptam tegnap egy levelet, amely annyira nem is esett rosszul (örülök minden reakciónak), csak felhúzott, amit kiolvasni véltem a sorok közül: ehh, kis hülye, azt sem tudja, mit beszél. erre két reakciót tudtam volna adni:

  1. fület-farkat behúz, sunyít, igenkérem, az egész csak egy álom, és ilyen nincs is, szép az élet, salala,
  2. vagy csakazértismegaztmondani.

nos, sikerült mindkettő, egy levélben, ráadásul mindkettő igen csak végletesen. tehát, eléggé faszánmegmondósra sikeredett, ami elég nagy gáz (tekintve, hogy az illető könyvtár igazgatóhelyettes asszonya írt nekem…).

tudom, hogy lett volna harmadik lehetőség is, de arra képtelen lettem volna…

elég a picsogásból, lássuk a medvét. az egyik fő kifogási pont a honlap minősítése volt (ezt más könyvtár is jelezte…). idézem: “ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük”. nekem úgy tűnik, hogy nem csak ebben az esetben, de a magyar internet egéz világán különböző okok miatt (nyelv, elszigeteltség stb.) a szakemberek és a “műkedvelők” körén kívül eléggé kevéssé ismertek a különböző szabványok. valahogy ez is úgy nézhet ki szerintem, mint maga az internet is: a könyvtárosok csak mosolyogva legyintenek, ha azt hallják valakitől, hogy nekem nincs szükség információs szakemberre, mert majd a jucika leszedi a zinternetről, és kész. nem róható föl általában ezeknek az embereknek a számlájára ez a hozzáállás, mert nem tudják, hogy valójában micsoda elképesztő méretű az web világa. a gond ott kezdődik, amikor semmit nem tesznek azért, hogy elkezdjék megismerni ezt a világot (a könyvtárosok szempontjából ez dupla haszon, egyrészt rájönnek, hogy jucika ezt nem fogja tudni megcsinálni, kell a szakember, és ezért rögtön nagyobb lesz a becsülete a szakmának…). nekem (nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a nézettel) nem nehéz párhuzamot vonni az ilyen emberek között, és azok között, akik a legnagyobb jószándékkal valami teljesen hibás dolgot hoznak létre, egyszerűen azért mert még nem ismerik az ajánlásokat, szabványokat. más dolog egy programozási vagy leíró nyelv szintaktikáját megtanulni és szemantikáját megismerni. példákat sajnos azért nem tudok írni, mert abból egyértelmű lenne, melyik könyvtárról is van szó, és az egész személyeskedő lenne így már szerintem. azt mindenesetre megemlíthetem (mert ez eléggé általános, nem csak ez esetben), hogy a frame-ek (keretek) használata például kifejezetten nem ajánlott (gondoljunk csak a gyengénlátókat és vakokat segítő felolvasóprogramokra: volt alkalmam végighallgatni ismerőseimnél egy-két keret forráskódját…).

befejezésül csak egy-két link:

végszó: az egészben az bánt a legjobban, hogy – a jelek szerint – nagyon kevesen tekintenek erre az egészre akként, aminek én ezt szántam: segítség ennek a szolgáltatási ágnak a felülvizsgálásában, megszervezésésben, hibáinak kijavításában.

visszhangja a visszhangnak

múlt héten kaptam egy adagot (az én észrevételem szerint) az átlagos magyar mentalitásból az arcomba a cikkem kapcsán egy tanáromtól (amúgy minden tiszteletem az övé).

az egyik fő észrevétel az volt, hogy “kár volt megírni a cikket, mert ezt csak a …-félék tudják felhasználni a könyvtárak ellen”, (a … egy név, de csak azért sem írom le, azt hiszem, véres sebeket vakargatnék…) és hogy “én is utálom, ha e-mailon kérdeznek valamit, múltkor is a katalisten jött valami, hát gondolja, hogy válaszoltam rá?”, ráadásul “a könyvtáraknak nem is ez a valódi feladatuk, a felhasználó jöjjön be, ha akar valamit.” kicsit fájdalmasan érintettek ezek az észrevételek, de megpróbáltam higgadtan megfogalmazni válaszomat (ha ott rögtön nem is, mivel egy kicsit elöntött az indulat, és tanári mivolta, valamint az idősebb ember tisztelete nem engedett helyből szóhoz jutni…).

és ha majd holnap megírom a nyelvtörténet zh-mat (amire most éppen tanulnom kéne:), be is gépelem, mert a keltában ugyan fantasztikus kávét adnak (igen, ez reklám…), de számítógép csak akkor van, ha viszek (laptop, jejeje:), internet meg mégúgyse, az ibiben meg nagy a tömeg, és különben sincs wireless kártyám (egyelőre, amig nem veszek, vagy lopok az oszkból, bár ott 50e-t kell fizetni érte, ha nem adom vissza… nem értem, 7500ért már simán lehet venni. hiába, fogadjunk, hogy közbeszerződtek ezek is).

kiegészítés (2006.05.11.): nem írok rá reakciót. nem tudok higgadtan válaszolni.