Laptopok, álmok

laptopEz kell. Most. Az ugye beteges, ha szerelmes leszek egy tárgyba?

A – jelek szerint – zseniális tervező srác, Tim Griffin alternatív laptopok és billentyűzetek tervezésén (is) dolgozik (az egész projekt az Adaptive Laptops nevet viseli). Ezek lényege, hogy a desktopok kényelmét ötvözik a laptopok mobilitásával. Sajna a Compaq modellek (nekem is ilyet sikerült kiszúrnom) még csak “béta-verzióban” vannak (hogy ilyen szép web 2.0 kifejezést használjak, trendin, jól:), de a Clio NXT, az IBM TransNote, a PaceBlade, az Acer (ennek a típusát jól titkolják, és a hivatalos honlapon sem szerepel) és a Fujitsu Lifebook már a boltokban vannak. (Sőt, utóbbi nagyon valószínűleg ki is futott.) Gyanítom, vagy csak Amerikában, vagy nem olcsón. Persze a kettő nem zárja ki egymást:) De hát az álmok visznek minket előre.

Mindezek mellett még tervezett nem kevés laptopot, és ahhoz hasonló dolgokat: az első, a második és a harmadik galéria.

Hast alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!

Egy kis könyvtörténeti érdkesség: biztos mindenkinek van valami “hú, ez még dédanyám korából való könyv, de jó!” típusú, szekrény mélyén talált “dokumentuma” [ez a precíz könyvtáros megfogalmazás…]. Nos, kb. egy évvel ezelőtt én is rátaláltam egy több mint száz évvel megnyitott füzetre, amelybe valamelyik ősanyám kezdte összeírni a receptjeit. Sajnos anyira rossz állapotban volt/van, hogy használni csak óvatosan lehet, így nem is nagyon nyúlkáltam hozzá, csak elraktam, hogy majd később rendbe rakom, ha lesz kedv, na meg visszatarthatatlanul feltörő könyvkötő-emlékezés:). Aztán az egészből csak annyi lett, hogy lapokra szedtem (nem nagyon kellett szedni), és szépen lefűzhető tasakokba töltöttem.

De az érdekesség nem is ez, hanem a kedvenc receptem, amelyet egy nagyon bonyolultan rokon bácsi írt bele, aki Székesfehérváron volt pék [kb. 5-6 éves lehettem, amikor meghalt, de még ettem a kenyeréből:)]. Először nem akartam hinni a szememnek (biztos elírták a mennyiségeket…), de aztán mégis. Így hangzik:

“Foszlós kalács (Lali)

645 kg liszt, 32 kg élesztő, 650 kg só, 65 kg vaj, 97.50 kg cukor, 250 lt tej 1280 drb tojás.”

Ebből összejöhetett pár kalács:)

És nem mellesleg azt is sikerült megtudnom belőle, hogy már régen is használták a “jó” jelzőt hátravetve [ennek a továbbfejlesztése a mondatvégi, jól:)] – lásd második kép: “19. Diós torta jó”.

MIBE-konferencia

Idén is megrendezik [és nem megrendezésre kerül…] 2006 június 6-án (a Hotel Mediterránban) a Magyar Információbrókerek Egyesületének konferenciáját, immár 6. alkalommal. A címe (és egyben a témája): Partner, konkurens, megrendelő – céginformáció Magyarországon.

Az előadók (és az előadások címe):

  • Dr. Kiszl Péter egyetemi adjunktus, ELTE; alelnök, MIBE (Megnyitó – Fókuszban a céginformáció)
  • Nagy István ügyvezető, Creditreform-Interinfo Kft. (A nemzetközi cégminősítő információ szerepe az üzleti életben)
  • Litauszki Kornél ügyvezető, Hoppenstedt Bonnier Kft. (Harc a megrendelőért – az információ mint marketingeszköz)
  • Tóth Tamás ügyvezető, Opten Kft. (Cégelemzés, csődmodellek, követelés-nyilvántartás: megoldási módszerek)
  • Dr. Bencze Izabella főosztályvezető, IM OCCSZ (Az állam mint közhiteles adatszolgáltató és a céginformációs piac viszonya)
  • Dr. Ződi Zsolt kiadói igazgató, Complex Kft. (A közszféra információinak újrahasznosítása Magyarországon az Európai Unió szabályozásának tükrében)
  • Szalkai Éva vezető, Budapest Bank Rt. Tudásközpont (Értékesítési és kockázatkezelési technikák a pénzintézeti gyakorlatban)
  • Harmados György ügyvezető, Posys Kft. (Cégekről – hírszerzői eszközökkel)

Ha már csak annyira jó lesz, mint a tavalyi (Infobróker vállalkozás – Indítás és pozícionálás), akkor már simán megéri a szigorlat előtt egy teljes napi kihagyást:) Egyébként az eddigi előadások közül néhányat le lehet lehet tölteni PowerPoint formátumban (és ezért nem éppen kis méretben!!!) a MIBE oldaláról, nagyon tanulságosak (csak a letölthető előadásokat sorolom fel, a többi ott van a forrás-lapon):

1. 2001. december – A tudásmenedzsmenttől a versenytársfigyelésig:

2. 2002. december – Infobrókerek fedőnéven: researchertől a hírszerzőig:

3. 2003. október – Infobróker-jövő; piaci kihívások és EU:

4. 2004. május – Rejtett tartalmak kiszűrése; információból tudás:

[egy hideg borzongás elindult a hátamon, lentről felfelé, aztán visszapattanva a kisagyról visszafelé is megteszi ezt az utat… bahtyin szelleme visszajár!]

5. 2005. május – Infobróker vállalkozás – indítás és pozícionálás:

Aztán van még egy csomó előadás-anyag rendezvényekről, de nincs igazán összerakva. Ha valaki illetékes olvassa, szerintem fontolja meg egy aloldal létrehozását, mert nem ártana… (tanulás stb.). Köszöntem (köszöntük).

Update (2006.05.25. 12:42): Készül az új MIBE-honlap. De ezen sem láttam külön lapot az előadás-anyagoknak…

esztétika vagy mi

érdekes gondolatok fordultak meg vizsgáról jövet a fejemben [hogy miért pont akkor, ezt nem tudnám megmondani]. szóval: elméletem szerint csak akkor tudunk rácsodálkozni egy dolog valamelyik tulajdonságára (forma, szín, összhatás, erő stb.), ha az kívül helyezkedik valamilyen módon a saját világunkon.

levezetés [lesz benne sok szóismétlés, de szegényes a szókincsem, sajnálat] (a kiindulópont a matematika volt):

az egyes feltalálók azért tudták meghaladni az addigi rendszereket, mert képesek voltak a világot más nézőpontból nézni. még csak belegondolni is nehéz, hogy mennyire determinálja a gondolkodásunkat egy-egy meghatározó agy által létrehozott struktúra, rendszer, amely alapján képet tudunk alkotni a minket körülvevő világról. ha megszakad is, egy átlagember akkor sem fog tudni kilépni a newtoni világképből [én is ilyen vagyok], de itt lehetne sorolni platóntól és mózestől kezdve einsteinig és II. jános pálig bárkit. az igazi zsenik azok, akik ezeket a – szinte belénkkódolt – (gondolkodás)módokat [itt nekem csak a ‘ways’ jut eszembe, kéne valami jó magyar szó erre is] levetkőzve, a maguk teljességében tudják szemlélni a dolgokat. így jönnek létre az új művészeti (zenei, irodalmi, építészeti stb.) és tudományos (kémiai, fizikai, matematikai, biológiai stb.) felfedezések, eredmények [a tudományok és művészetek besorolása itt önkényes, de véleményemet, úgy érzem, megfelelően tudnám indokolni, de most nem teszem]. és az új rendszerek nem csak új struktúrát jelentenek, hanem új oldalát is világítják meg a dolgoknak, új és új momentumokat tárnak fel, amelyek aztán lehetnek szépek, csúnyák vagy akármilyenek is.

ez a folyamat azonban nem csak tudatosan működik. mindenki folyamatosan építi, alakítja saját világát, azonban sosem fogja tudni a környzetét száz százalékosan lefedni a saját tudásával, tapsztalatával. így állandóan fog találkozni olyan hatással (tárggyal, érzéssel, viselkedési formával, spirituális tapasztalattal stb.), amely még nincs benne a világában, de valamilyen ok folytán számára egyértelműen fontos (ez lehet akár érdekből fakadó is), így foglalkoznia kell vele, figyelembe kell vennie. ez csak annyiban lényeges, hogy így kiemelődik a hatalmas környezeti hatás-dömpingből. ezek után az ember megpróbálja beilleszteni a saját világába, kategóriarendszerébe, de ez a cselekvés nem tudatos még, automatizált, hiszen ha nem az lenne, minden ember megismerése irgalmatlan erőfeszítésekkel folyna, több évszázadig is akár [bár sokszor úgy érzem, hogy ez azért nem ártana…] – és akkor nem is beszéltünk a nem-emberi létezőkről. és akkor jön a probléma, ha ez az automatikus skatulyázás hirtelen nem működik, mert kevésnek bizonyulnak az addigi kategóriák. [itt mondta ignotus adyról, hogy gyönyörű, de ha megdöglök, akkor sem értem – na jó, lehet, hogy nem egészen ilyen szavakkal:)] ezen a ponton tudatosulnak az adott létező tulajdonságai, és itt csodálkozik rá az ember a szépségére stb. azonban ez még nem egyenlő a megértéssel! [arról itt most nem lesz szó] ez azonban nem állítja le azt a folyamatot, amely értelmezi, beemeli a saját világba a dolgokat. így tudunk egy idő múlva ráunni bizonyos addig szépnek tartott tárgyakra, így tud egy pár évtizeddel korábban forradalminak tartott találmány vagy elmélet alapvetéssé válni – és minél nagyobb a “környezeti hatás-dömping”, annál inkább felgyorsulnak ezek a beemelések, ami a tudomány és technika világában nem feltétlenül hátrány, de valahol szerintem ugyanez az oka pl. a havonkénti telefoncserének is (még ha azt is mondjuk, hogy ez a menő, hiszen a “menő” az divatos, a divat pedig alapvetően – a pszichikai mellett – esztétikai motiváltságú… illetve mondjuk azt, hogy a tömeg pszichózisa határozza meg az esztétikát, az pedig a divatot), ami már közelebb áll mindennapi életünkhöz.

birka nép:) hát ennyi volt a mese, ez volt az első alkalom, hogy egy gondolatmenetemet le is tudtam írni (persze, szemináriumi dolgozatok, meg minden, de eddig nem sok gondolatmenet volt azokban:)

ja, és köszönet daninak a keltás beszélgetésért, katának meg hogy bemutatott minket egymásnak:)

névadás

azért van jó is a nyelvészetben:

a személynévadás, az újszülöttek elnevezése látszólás teljesen önkényes, a névadó szabadon választhat a rendelkezésére álló teljes személynévállományból, némely társadalomban bármely szót, hangsort vagy szósort felhasználhat személynévként. [lábjegyzet:] amerikában 1901-ben egy smith-t a loyal lodge no 296 knights of pythias ponca city, oklahoma névre kereszteltek […]” és “némely név önkényessége formai megkötöttségekből ered: a versenylovak, az állatkerti állatok sokszor egészen abszurd neveket kapnak, mert a névadás fő szabálya az azonos kezdőbetű (az állat korára, származására vagy tartási helyére utaló információhordozó, […]), s az ezzel kezdődő “névszerű” nevek tartaléka már kimerült. ezért hívhatják pl. az imperial nevű versenyló egyik utódját isztopirin-nek, egy németországi vadaspark egyik bölényét sprachfehler-nek.” [j. soltész katalin: a tulajdonnév funkciója és jelentése. budapest 1979, 25-26.]

csak zárójelben jegyzem meg, hogy twist oliver is egy ilyen névadási aktus során kapta meg ezt a determináló nevet (to twist: ‘csavarogni’, ‘tekeregni’).

és a bölény valószínűleg már kimúlt…

john and john a könyvtárban

johnandjohn

ugyanez magyarul is. (nem gyk., csak mert van)

viszont: tegnap végre (8 év óta először) beiratkoztam egy szabó ervin könyvtárba, és ha már lúd, legyen kövér alapon rögtön a “nagyba“. eddig leginkább negatív véleményeket hallottam róla (sosincs bent semmi, barátságtalanok a könyvtárosok, mindenki utazik mindenkire – értsd ahogy akarod…), és tapasztalataim félig-meddig alátámasztották ezeket. de. ami szerintem rendkívül számít: a környezet. nem sok könyvtárépítészettel foglalkozó könyv járt a kezemben (belsőépítészet), talán csak a könyvtárosok kézikönyvének 4. vagy 5. könyvében van egy fejezet róla. (gondolom mona tudna ehhez a legkompetensebben hozzászólni:) pedig jó lenne foglalkozni vele, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, akire nagyon inspirálóan tudnak hatni a környzeti tényezők… tudom, létezik ilyen, bizonyos vállalatok nagyon adnak rá, meg talán a feng-shui-t is idesorolnám, ha nem utálnám annyira:), de magyarországon még nem nagyon láttam olyan következetesen kialakított könyvtár-belsőt, ami az utóbbi 50 évben épült.

(üdítő és ordítóan kirívó ellenpélda a szegedi egyetemi könyvtár új épülete, ahol volt pénz is, fantázia is, jóakarat is… bár elgondolkodtató a fő aulában álló fák története: miután megfosztották őket lombjuktól, konzerválták őket – és a lombot is -, majd a leveleket egyenként visszaragasztották a fákra. ezt egy tanáromtól hallottam, aki megtekintette egy “hivatalos” vezetővel az épületet, nem tudom, mi igaz belőle, és mi nem, de biztos sokba került. mondta az árat is, de arra pontosan nem emlékszem, nem akarok hülyeséget írni, de az biztos, hogy euró volt, és örültem volna, ha látom az összeget a bankszámlámon:)

a berendezés, a környezet nagyon jó érzést kelt az emberben, tényleg az angolszász-amerikai típusú könyvtárakat (public library) képviseli. ami pedig a leginkább elnyerte tetszésemet, az a “bölcseleti olvasó” volt, álomszép enteriőrrel, nekem tisztára az volt az érzésem, hogy egy kastély könyvtárában tanulhatok (ez főleg a mellette lévő szociológiai olvasó modern világával volt hatalmas kontrasztban). az viszont igaz, hogy tényleg nem találtam meg semmit abból, ami nekem kellett (és a szabadpolcos állomány elrendezése sem volt tiszta logikára alapozva, egy hosszabb munka végefelé könnyen eltéved benne az ember…:), de a srác, akitől kérdeztem pár dolgot, kissé fásultan bár (amit meg is tudok érteni ennyi ember mellett…), de udvariasan és rendesen válaszolt.

kicsit szokatlan volt az oszktól való eltérés, és valószínűleg nekem nem is fogja soha a nyugodt, elmélyült tanulást biztosítani. az viszont igaz, hogy teljesen eltérő funkciójából és feladatából fakadóan nem is kell, hogy ezt biztosítsa elsődlegesen (ld. angolszász – porosz eltérések, erről még később lesz szó). – és végre nem csak bölcsészfejeket láttam, bár a nők miatt nem kéne oszk-n kívül más helyre járni;)

ja, majdnem kifelejtettem: a büféje isteni. olyan csodálatos baguette-et ettem, hogy a nyálam csorog, ha csak rágondolok. az egész pedig ezüst(nek látszó) tálcán, az oszk büféje után valami mennyország (ld. műanyag tálca, savanyú, izzadt hagymaszag, ízetlen, félig nyers alapanyagból készülő, csakgyomrotmegülős kaják – na jó, ripszekt kókuszgolyó -, a kiskanálért is gondosan 4 forintot feszámolós kiszolgálók… ehh)

Az internetes szabványokról

Egy rövid összefoglalóról egy még rövidebb referátum:

Az internet állandóan épül, miközben fejlődnek, tesztelődnek a webszabványok. Ezeket a szabványokat az Internet Engineering Task Force késziti, amelyeket aztán az Internet Engineering Steering Group vizsgál felül, birál el és nyújt be kérelmet az Internet Architecture Board-hoz. Az új szabványt végül az Internet Society hirdeti ki. Az RFC szerkesztő felelős a végső forma előkészitéséért és elkészitéséért. Végül a világ számos honlapján kézzé teszik ezeket a szabványokat.

Alkalmazási szinten a szabványok fejlesztésében és közzétételében a fő szerepet az MIT World Wide Web Consortium viszi.

Rövid összefoglaló az Internet Society és az Internet Engineering Task Force kapcsolatáról Vint Cerf-től.

Forrás: WDVL: About the Internet. Standards

“magyar” irodalomelmélet

én nem értem… ha jól számolok, már több mint 100 éve többé-kevésbé magyar a felsőoktatási nyelv, mondjuk 100%-osan. (ergo nem kell latin disszertációkat és hasonló vadságokat csinálni, mint ezt bárki megtudhatja margócsy professzor úr előadásán…:) de ez alatt a röpke idő alatt miért nem lehetett kitalálni 40-50 magyar szót irodalomelmélet terén is? igaz, ennek annyi haszna van, hogy csak egyszer kell megírni a művet, utána fordítás nélkül mehet amerikától kezdve oroszországig bárhova, de szerencsétlen a diák, aki csak belerévedni tud, de recepcióról nem igazán beszélhetünk.

idéznék:

“ez csak úgy mehet végbe, ha a szöveg homofónia-rendjébe is becsatlakozik a kiüresedett szociolektus (és nem marad meg szintagmatikus kapcsolatai, a perspektivitás és fókuszálás, illetve a tematikus és formális ekvivalenciák által teremtett narratív hierarchia alárendelt egységének).” [kovács árpád: diszkurzív poétika. veszprém 2004, 81.]

hát igen. tökéletesen igaza van.

ha ezt valaki nekem le tudja fordítani, kap egy túrórudit mélben. és ha 3-400 oldal ugyanilyet, 1.5 nap alatt, egy egész raklappal. szintén mélben. ígérem.

libliogarians around the world

“néhány” könyvtáros blog a világ országaiból. nem meglepően magyarország valahogy lemaradt…

1. hely: usa, 2. kanada, 3. anglia vagy ausztrália, nem számoltam meg:) (egyébként)

egy osztrák mistress (blog, személyes honlap) képe (csak mert tetszik az egész):

befejezésül pedig egy nemzetközi könyvtáros blogbibliográfia (mert hogy ilyen is van ám, kéne neki szabványt csinálni:)

ps: a libliogarians kifejezés nem tudom, honnan van, de én a rambling librarian-ról vettem át…

update (2006.05.27): igaza van war_new-nak, nagy hiba volt kihagyni az általam ismert egyetlen magyar könyvtáros blogot, a könyvtároskisasszonyt. de mivel ott lappang már a kezdetek óta a blogrollban, ezért valahogy elkerülte a figyelmemet. ezért a figyelmetlenségért elnézést kérek, többet nem fordul elő:)

update (2006.06.02): én lőn új – tekintet.