Kalaznó


A név egy falut takar, Tolna megyében, a 65-ös úttól 4 km-nyire. Az alig 200 fős település egykor az ezer lelket is meghaladta. A török pusztítások után (a 18. század elején) Mária Terézia svábokkal telepítette be ezt a falut (is), akik az ezután eltelt 200 év alatt egy valóságos kis paradicsomot hoztak létre a Donát-patak mentén. Gazdag szőlőkultúra és mezőgazdaság, gyönyörű építészet, ami csak létrejöhet egy erőtől duzzadó kistelepülésen. Többek között a kalaznói mák a század elején a londoni árutőzsdén jegyzett termény volt. A ’30-as, ’40-es években nagy csoportokban mentek ki Amerikába dolgozni a falusiak, de visszajöttek, és az általuk hozott pénzből újultak, szépültek a házak (ezek az ún. amerikás házak). Szinte mindegyik homlokzaton ott van egy 193/194-gyel kezdődő szám és a tulajdonos neve. AztánLátkép a temetőből, a templommal 1945-ben beütött a katasztrófa: kollektív bűnösség alapján mindenkit kitelepítettek (ez így nem igaz, mert egy-két sváb ember-asszony maradt mutatóba, de ennyi). Ráadásul a bukovinai székelyek vándorútja is itt és ezen a környéken fejeződött be – egy fél évvel korábban a kelletnél. Így történhetett, hogy több hónapot töltöttek el egymás mellett a sváb és székely családok – a svábok hátul az istállóban, a székelyek pedig a házban (ez mindkét fél számára hatalmas traumát jelentett). Ezek után még sok-sok évig nem nyúltak hozzá a székelyek a tisztaszobákhoz – csak rendben tartották őket -, mert várták vissza a svábokat. A lakosságba pedig még bekerült pár felvidéki család, akik szintén a lakosságcsere-programmal kerültek át a határon. A virágzó gazdaság a svábokkal együtt továbbállt a vidékről. A székelyek nem értettek a szőlőműveléshez, csak az állattartáshoz, így a szőlő és a búza helyett inkább a kecske és a kukorica került az előtérbe. A kommunizmus alatt a falut zsákfaluvá alakították (illetve csak egy utat aszfaltoztak le – azt, ami ma a Szekszárd-Siófok főútba fut bele). A kezdetben jól működő TSZ-t is felszámolták, beolvasztották a kb. 5 km-nyire lévő Hőgyész kisvároséba. Egyetlen haszna volt a sorvasztásnak: nem engedték, hogy építkezzenek a faluban, így a házak – már amelyik megmaradt – erdeti formájukban maradtak fent, és TSZ-kockaház sem épült (na jó, egy, de az nem feltűnő). Sajnos nagyon sok ház dőlt össze, mert a székelyek nem gondozták megfelelően a házakat, és sok maradt üresen a svábok után is (a székelyek is folyamatosan áramlottak ki a faluból), amelyek sorban rogytak össze (azt szokták mondani a faluban az öregek, hogy a “háznak élnie kell” – tehát lakni kell benne, hogy egyben maradjon). Az anyagukat meg elhasználták. Így a falu képe nagyon foghíjas, de ami fentmaradt, azt érdemes megnézni.

Többek között fentmaradt a hatalmas evangélikus templom, amely a falu fölötti magaslaton áll. Karzatos, a 18. században épült, nagyon szép épület. A falu egyik unikuma a “barokk tyúkól”, szintén nemrég renoválta tulajdonosa. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy rengeteg gyönyörű sváb bútor maradt fent (ez egyrészt jó, mert van, másrészt rossz, mert szerencsétlen svábok nem tudták magokkal vinni az egy szál zsákjukban).

A falu lakossága manapság a székelység maradékából és egy cigány csoportból áll (nagyrészt munkanélküliek, akinek van munkája, az vagy Hőgyészen, vagy Szekszárdon dolgozik). A “maradék” (lassan többen vannak, mint a helybéliek) pesti “telepesek” (a fővárosból menekülő értelmiség – én és a családom közéjük tartozom) és a nyugatiak (osztrák, svájci, holland, svéd, német családok – nem ritka közülük a Magyarországról kitelepítettek, nem feltétlenül Kalaznóról, és nem feltétlenül tudnak már magyarul). A falu élete ennek megfelelően érdekes – nyáron, fő szezonban majdnem ugyanannyi német szót hallani, mint magyart…)

A szórakozást a szomszédos Hőgyészen lévő Apponyi-kastélyból kialakított wellness-szálloda uszodája (2010-től a szálloda sajnos csődbement, nincs valakinek felesleges pár milliárdja? – ed. 2011.08.30.), a lovaglás, a környező borvidékek (Szekszárdi… hmm…) és a vadászat szolgálja. [No meg persze a házakon mindig kell csinálni valamit:)] És azért évente van egypár banzáj is: fontos a Szent István nap (2004.- ben ezen a napon rendezték meg az Elszármazottak találkozóját, a kitelepítetés 50. évfordulójára – képek), május 1-je stb.

Még, még, még:

A képek Nagy Loránd felvételei (forrás: kalazno.atw.hu).

Kalaznó galéria (saját és mások képei, ahogy jönnek – folyamatosan és lassan bővül).


8 hozzászólás a(z) “Kalaznó” bejegyzéshez

  1. kicsi-a-világ-érzés: pár hete pont ott zúgtam el mellette, a 65-ös úton. és én is ilyen nyugis helyen szeretnék élni : )

  2. Én székesfehérvári vagyok, és Kalaznón van nyaralónk.IMÁDOM EZT A CSÖPP KIS FALUT!!! csak kár, hogy a régi nagy arcok már „elmentek” közülünk. Akik most élnek ott (tisztelet a kivételnek) nem becsülik meg kellőképpen ezt a gyöngyszemet!

  3. Wow, azért elég ritkán látok neten „kalaznóit” ;)

    De pont ezért jó, hogy ott vannak a telepesek… Értéket felismerni, és ezt a felismerést a többlettartalommal átadni a helyieknek. Nem? :)

  4. Persze! át kell adni!csak nem mindenki elég befogadóképes néhány dologra! nincs kellőképpen hirdetve a falucskám!ezért sokan nem is tudják miről is beszélek.:) örülnék ha pl-ul ide is írnának kalaznóiak! tök jó lenne! :)

  5. Valamikor én szüleim is ott éltek Kalaznon.Édesapám neve Tóth GYula.Osztálytársaim voltak: LÁSZLÓ MÁRIA,PALKÓ RÓZSA,MAGYAR MÁRIA,CSÁKVÁRI HAJNALKA,SZŰCS SÁRA,KOVÁCS HAJNALKA,HORVÁTH MÁRIA,KAPOLYI ÉVA,REIJZER KRISZTINA,TÁLOSI TIMEA,LŐRINC MÁRIA,BUDAI ATTILA,ÉVA LEVENTE,TARCSA JÓZSEF,KÉPIRÓ JÓZSEF,CSILLAG PÁL,BÚS LÁSZLÓ,TŐRŐ GYŐRGY,.Ha valakit ki hagytam elnézést kérek. OSZTÁLYFŐNÖK: MAKÓ PÁL BALLAGÁS:1982/-es év. 8/b.
    Szeretnék rólatok tudni.Ha lehet jelentkezzetek.

  6. eloszor is barabas krisztinanak uzenem nekem is faj hogy szetszorodtunk toth marianak uzenem en a te apukadnak a lanya vagyok a te testvered szeretnem a kapcsolatot felveni veled .ezen a honlapon. keresztül

Leave a Reply to daniel.takacsCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .