john and john a könyvtárban


johnandjohn

ugyanez magyarul is. (nem gyk., csak mert van)

viszont: tegnap végre (8 év óta először) beiratkoztam egy szabó ervin könyvtárba, és ha már lúd, legyen kövér alapon rögtön a „nagyba„. eddig leginkább negatív véleményeket hallottam róla (sosincs bent semmi, barátságtalanok a könyvtárosok, mindenki utazik mindenkire – értsd ahogy akarod…), és tapasztalataim félig-meddig alátámasztották ezeket. de. ami szerintem rendkívül számít: a környezet. nem sok könyvtárépítészettel foglalkozó könyv járt a kezemben (belsőépítészet), talán csak a könyvtárosok kézikönyvének 4. vagy 5. könyvében van egy fejezet róla. (gondolom mona tudna ehhez a legkompetensebben hozzászólni:) pedig jó lenne foglalkozni vele, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, akire nagyon inspirálóan tudnak hatni a környzeti tényezők… tudom, létezik ilyen, bizonyos vállalatok nagyon adnak rá, meg talán a feng-shui-t is idesorolnám, ha nem utálnám annyira:), de magyarországon még nem nagyon láttam olyan következetesen kialakított könyvtár-belsőt, ami az utóbbi 50 évben épült.

(üdítő és ordítóan kirívó ellenpélda a szegedi egyetemi könyvtár új épülete, ahol volt pénz is, fantázia is, jóakarat is… bár elgondolkodtató a fő aulában álló fák története: miután megfosztották őket lombjuktól, konzerválták őket – és a lombot is -, majd a leveleket egyenként visszaragasztották a fákra. ezt egy tanáromtól hallottam, aki megtekintette egy „hivatalos” vezetővel az épületet, nem tudom, mi igaz belőle, és mi nem, de biztos sokba került. mondta az árat is, de arra pontosan nem emlékszem, nem akarok hülyeséget írni, de az biztos, hogy euró volt, és örültem volna, ha látom az összeget a bankszámlámon:)

a berendezés, a környezet nagyon jó érzést kelt az emberben, tényleg az angolszász-amerikai típusú könyvtárakat (public library) képviseli. ami pedig a leginkább elnyerte tetszésemet, az a „bölcseleti olvasó” volt, álomszép enteriőrrel, nekem tisztára az volt az érzésem, hogy egy kastély könyvtárában tanulhatok (ez főleg a mellette lévő szociológiai olvasó modern világával volt hatalmas kontrasztban). az viszont igaz, hogy tényleg nem találtam meg semmit abból, ami nekem kellett (és a szabadpolcos állomány elrendezése sem volt tiszta logikára alapozva, egy hosszabb munka végefelé könnyen eltéved benne az ember…:), de a srác, akitől kérdeztem pár dolgot, kissé fásultan bár (amit meg is tudok érteni ennyi ember mellett…), de udvariasan és rendesen válaszolt.

kicsit szokatlan volt az oszktól való eltérés, és valószínűleg nekem nem is fogja soha a nyugodt, elmélyült tanulást biztosítani. az viszont igaz, hogy teljesen eltérő funkciójából és feladatából fakadóan nem is kell, hogy ezt biztosítsa elsődlegesen (ld. angolszász – porosz eltérések, erről még később lesz szó). – és végre nem csak bölcsészfejeket láttam, bár a nők miatt nem kéne oszk-n kívül más helyre járni;)

ja, majdnem kifelejtettem: a büféje isteni. olyan csodálatos baguette-et ettem, hogy a nyálam csorog, ha csak rágondolok. az egész pedig ezüst(nek látszó) tálcán, az oszk büféje után valami mennyország (ld. műanyag tálca, savanyú, izzadt hagymaszag, ízetlen, félig nyers alapanyagból készülő, csakgyomrotmegülős kaják – na jó, ripszekt kókuszgolyó -, a kiskanálért is gondosan 4 forintot feszámolós kiszolgálók… ehh)


2 hozzászólás a(z) “john and john a könyvtárban” bejegyzéshez

  1. uhh, az ilyen fák így készülnek? én mindig azt hittem, hogy esténként gondos kertészek locsolgatják és metszik mindet.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .