Katasztrófafilm a könyvtárban

Elkezdtem szörfözni a WordPress blogjai közt:

  • Lilosnál videó. Nagyon-nagyon jóság. Ajánlott 10 percet rászánni, mert a nevetés elűzi a gondokat:) (Ezt már korábban kiszúrtam, de nem jutottem el a postolásig…)
  • Érdekes latin betűs kinai irást szemlélni/olvasni. (Én legalábbis arra tippelek:) Ez csak amolyan vizsga előtti jóság, ti. többek közt téma a különböző irásrendszerek konverziója is (legalábbis általánosságokban és elméletben).
  • A férfivá válás első lépése (a bejegyzésből kicsengő büszkeség kicsit hajaz Moshira – elnézést a szabad társtásért:)

Infobróker vizsga

Pénteken felcsörgött egy üzletkötő az ING-től, hogy nem érdekelne-e blablabla. Először kapásból vissza akartam dobni, de aztán gondoltam egyet, mert. Van egy szemináriumom, ahol információforrásokat kutatunk fel vállalkozásoknak (egyelőre folyamatban, úgyhogy többet még nem tudok mondani), és az én területem a tőzsde- és a bankszektor. Mivel az ING-ről hallottam már egyet s mást, így úgy döntöttem, hogy leülök tárgyalni:)

A Keltában folytatott beszélgetés viszont viccesen alakult. Hála a Milliók reggelire c. gazdasági műsornak (ahol sokat szerepelnek az ING-s “fiú”k is) és az eddigi tanulmányaimnak, gyakorlatilag semmi újat nem tudott mondani – az egyébként roppant kedves – fiatal hölgy, sőt. Simán fel tudtam neki sorolni az ING ágazatait, ráadásul, mint kiderült, az egész világról még én tudtam a többet. Aztán elmagyaráztam neki az egész infobrókeres dolog lényegét (ezzel kissé deheroizáltam magamat is, de üsse kő:), úgyhogy még egy névjegykártyát adott a sajátján kívül, hogyha lenne kedvem foglalkozni ilyen témákkal. Konkrétan arról lett volna szó, hogy az ING két bankot versenyeztet a céges hitelekért, a CIB-et és a Budapest Bankot, és mivel ezek a hitelek nagyon függnek a napi politikától (rendeletek, törvények stb.), ill. a gazdaságtól (árfolyamok, deviza-/valutaműveletek), ezért kell valaki, aki ezeket a paramétereket figyelné, és ez alapján mondaná meg a tutit. (Azért ennyire nem érzem magam profinak, tehát már csak ezért sem vállalnám, meg hát első a suli, utána bármi más – és ez csak levelező mellett működne.) Ettől függetlenül megmozgatta a fantáziámat, és jólesően kenegette az egómat (aminek mostanában szüksége is van rá…).

A végső poént pedig az adta meg, hogy kért általam ajánlott személyeket (sajnos nem tudtam ellenállni, de olyanokat adtam meg, akik úgysem foglalkoznak ilyenekkel – sőt, nem sok ismerősöm van, akiről tudom, hogy ilyen dolgokra vevő lenne). Aztán megkérdezte, hogy az egyik pincérnek (Zolinak) nem tudnám-e megadni a telefonszámát. Erre megkérdeztem a Zolitól, ő meg hanyatt-homlok hozta a számot. Szerintem ő másra számít, mint ami (van már párja a hölgynek), de remélem a potya kávét hamarabb fogom rajta bevasalni, mint hogy ez kiderül:)

Könyvtáros-térkép

A hasznosságok között tegnap óta bentfigyel a Frappr! kis logója. Már láttam ezt a programot a szánalmason (nem emlékszem, hol, meg mikor), de most Library Mistress-nél rábukkantam ennek a könyvtárosokat összegyűjtő alegységére. Felraktam magamat is, ha ez nem szerénytelenség…

Jóság az egész, mert így az esetleges szakmai kapcsolatok tényleg sokkal gyorsabban tudnak kialakulni.

Kalaznó

A név egy falut takar, Tolna megyében, a 65-ös úttól 4 km-nyire. Az alig 200 fős település egykor az ezer lelket is meghaladta. A török pusztítások után (a 18. század elején) Mária Terézia svábokkal telepítette be ezt a falut (is), akik az ezután eltelt 200 év alatt egy valóságos kis paradicsomot hoztak létre a Donát-patak mentén. Gazdag szőlőkultúra és mezőgazdaság, gyönyörű építészet, ami csak létrejöhet egy erőtől duzzadó kistelepülésen. Többek között a kalaznói mák a század elején a londoni árutőzsdén jegyzett termény volt. A ’30-as, ’40-es években nagy csoportokban mentek ki Amerikába dolgozni a falusiak, de visszajöttek, és az általuk hozott pénzből újultak, szépültek a házak (ezek az ún. amerikás házak). Szinte mindegyik homlokzaton ott van egy 193/194-gyel kezdődő szám és a tulajdonos neve. AztánLátkép a temetőből, a templommal 1945-ben beütött a katasztrófa: kollektív bűnösség alapján mindenkit kitelepítettek (ez így nem igaz, mert egy-két sváb ember-asszony maradt mutatóba, de ennyi). Ráadásul a bukovinai székelyek vándorútja is itt és ezen a környéken fejeződött be – egy fél évvel korábban a kelletnél. Így történhetett, hogy több hónapot töltöttek el egymás mellett a sváb és székely családok – a svábok hátul az istállóban, a székelyek pedig a házban (ez mindkét fél számára hatalmas traumát jelentett). Ezek után még sok-sok évig nem nyúltak hozzá a székelyek a tisztaszobákhoz – csak rendben tartották őket -, mert várták vissza a svábokat. A lakosságba pedig még bekerült pár felvidéki család, akik szintén a lakosságcsere-programmal kerültek át a határon. A virágzó gazdaság a svábokkal együtt továbbállt a vidékről. A székelyek nem értettek a szőlőműveléshez, csak az állattartáshoz, így a szőlő és a búza helyett inkább a kecske és a kukorica került az előtérbe. A kommunizmus alatt a falut zsákfaluvá alakították (illetve csak egy utat aszfaltoztak le – azt, ami ma a Szekszárd-Siófok főútba fut bele). A kezdetben jól működő TSZ-t is felszámolták, beolvasztották a kb. 5 km-nyire lévő Hőgyész kisvároséba. Egyetlen haszna volt a sorvasztásnak: nem engedték, hogy építkezzenek a faluban, így a házak – már amelyik megmaradt – erdeti formájukban maradtak fent, és TSZ-kockaház sem épült (na jó, egy, de az nem feltűnő). Sajnos nagyon sok ház dőlt össze, mert a székelyek nem gondozták megfelelően a házakat, és sok maradt üresen a svábok után is (a székelyek is folyamatosan áramlottak ki a faluból), amelyek sorban rogytak össze (azt szokták mondani a faluban az öregek, hogy a “háznak élnie kell” – tehát lakni kell benne, hogy egyben maradjon). Az anyagukat meg elhasználták. Így a falu képe nagyon foghíjas, de ami fentmaradt, azt érdemes megnézni.

Többek között fentmaradt a hatalmas evangélikus templom, amely a falu fölötti magaslaton áll. Karzatos, a 18. században épült, nagyon szép épület. A falu egyik unikuma a “barokk tyúkól”, szintén nemrég renoválta tulajdonosa. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy rengeteg gyönyörű sváb bútor maradt fent (ez egyrészt jó, mert van, másrészt rossz, mert szerencsétlen svábok nem tudták magokkal vinni az egy szál zsákjukban).

A falu lakossága manapság a székelység maradékából és egy cigány csoportból áll (nagyrészt munkanélküliek, akinek van munkája, az vagy Hőgyészen, vagy Szekszárdon dolgozik). A “maradék” (lassan többen vannak, mint a helybéliek) pesti “telepesek” (a fővárosból menekülő értelmiség – én és a családom közéjük tartozom) és a nyugatiak (osztrák, svájci, holland, svéd, német családok – nem ritka közülük a Magyarországról kitelepítettek, nem feltétlenül Kalaznóról, és nem feltétlenül tudnak már magyarul). A falu élete ennek megfelelően érdekes – nyáron, fő szezonban majdnem ugyanannyi német szót hallani, mint magyart…)

A szórakozást a szomszédos Hőgyészen lévő Apponyi-kastélyból kialakított wellness-szálloda uszodája (2010-től a szálloda sajnos csődbement, nincs valakinek felesleges pár milliárdja? – ed. 2011.08.30.), a lovaglás, a környező borvidékek (Szekszárdi… hmm…) és a vadászat szolgálja. [No meg persze a házakon mindig kell csinálni valamit:)] És azért évente van egypár banzáj is: fontos a Szent István nap (2004.- ben ezen a napon rendezték meg az Elszármazottak találkozóját, a kitelepítetés 50. évfordulójára – képek), május 1-je stb.

Még, még, még:

A képek Nagy Loránd felvételei (forrás: kalazno.atw.hu).

Kalaznó galéria (saját és mások képei, ahogy jönnek – folyamatosan és lassan bővül).

BlogSearch.hu

Már nem tudom kin keresztül [csak lötyögök a neten… kínoz a lelkiismeret, mert még mindig nem kezdtem neki az élőnyelvi terepgyakorlat lejegyzésének és megírásának, és MÁSFÉL hét múlva itt a könyvtár-szigorlat], de rátaláltam az első magyar blogkereső-motorra, a BlogSearch.hu-ra. Tiptop kis web2.0-ás alkalmazás (ezt jelzi is a kihagyhatatlan BETA felirat) [bocs, ez nem kifejezetten a BlogSearch-nek szólt, hanem általában a “web2.0”-nak], regisztráció, jóváhagyás, aztán durr bele, mehet. Ha rajta vagyok, kereshetnek rám jól, meg ilyenek. Vannak aztán leírások is mindenféléről, és persze tölteni is lehet lefele, leginkább blogmotort és feedolvasót.

(S)ex libris (18, piros karika)

Hogy ezek mit ki nem találtak… A fele doktor, van köztük egy csomó magyar is. Az egész egy kicsit KuK-szagú (legalábbis a stílust és a nevek összetételét tekintve). El tudom képzelni azt a szitut, amikor az öt éves szöszi angyalka-kislány megkérdezi, hogy “Apu, mi ez?” És akkor már nehéz beadni a méhecskét (a gólya meg teljesen esélytelen…:) A legjobb ez a Dr. Desiderus Markovics de Vasvár. Ja, és az animalszex sem új dolog, mint az tudjuk, na de így???

(via: szánalmas, naná:)

update (2006.05.28. 8:32): a WordPress, az a drága, kicenzúrázta a képet:)

Központosított könyvtár-marketing

Már néhányszor megfordult ez az ötlet a fejemben, de csak ma reggel a 16-oson jutottam el egy publikálható szintig. Tehát:

Akármennyit utazok az országban, sehol sem érzem igazán a könyvtárak jelenlétét, maximum, ha mutogatni lehet a turistáknak. Ez biztos abból is fakad, hogy nem lakom az adott helyen, de ez önmagában még nem lenne indok, hiszen nem kell megerőltetnem magam, hogy fél percen belül megtudjam, hogy hol van a helyi pláza, telefonbolt, mittudoménmi. “Nyilván, ha valami kulturális esemény van, akkor azért kiderül, hogy van könyvtár is” – gondolhatja a kedves olvasó:), de ezt sem nagyon volt szerencsém észre venni (persze, biztos meg lehet ezt az állítást cáfolni…).

Valahogy hiányzanak azok a kellékek, amelyek egyértelművé tenné az emberek számára, hogy itt és itt van egy olyan intézmény, ahol a kérdéseidre választ kaphatsz, ha unatkozol, szórakozhatsz, ha kedved van, internetezhetsz, ha tanulni akarsz, tanulhatsz stb. Mindezek mellé szintén nem sok ütős mai szlogent láttam – könyvtárak falain kívül. Ötlet pedig van, ezt bizonyította a tavalyi múzeumok éjszakáján a Könyvtártudományi Szakkönyvtár is, de ezek valahogy bennrekednek az intézményekben, márpedig így nem lesz belőlük sok minden. Egy kicsit agresszívebben kéne tudatosulni az emberekben (de itt az agresszívet a jó értelmében használom…).

Oda lyukadtam ki, hogy a Könyvtári Intézetnek ki kéne írnia egy pályázatot “Könyvtárreklám”, vagy valami hasonló témával, címmel a megyei könyvtárak részére. A beérkezett ötleteket, pályázatokat aztán rangsorolva, átlagolva, összegyúrva, megkeverve megcsinálni plakátnak, reklámnak vagy akár bárminek is. Lényeges eleme szerintem a folyamatnak, hogy nem intézményileg, hanem egyénileg kelljen a pályázatokat beküldeni, így ugyanis ki lehet venni a folyamatból a munkahelyi konfliktusokat, és a beérkezett anyag mennyisége is valószínűleg sokkal nagyobb lesz. Az “utómunkálatokat” pedig csinálhatnák infobrókerek, de akár profi marketingesek is. Az első fázisból azért hagynám ki őket, mert a helyi körülményeket úgysem fogják megismerni, a könyvtárosok által beküldött munkákban benne lesz valamilyen formában (esetleg bújtatva) a könyvtár környezete, amit aztán ki lehet szűrni. A gyúrás folyamatán egy olyan koncepciót kéne elkészíteni, amit aztán rá lehet húzni a megyei könyvtárak összességére, de hagyni is kéne annyi mozgásteret, hogy az esetleges sajátos tulajdonságokhoz hozzá tudják igazítani az egyes könyvtárak.

És ha ez elkészült, már csak várni kell a jószerencsét és egy kicsit korrektebb és normálisabb országvezetést, amelyik támogatná ezt a folyamatot (óriásplakátok, tv- és rádióreklámok, Internetes hirdetőcsíkok stb.). Ha pedig egyszer ez elindul, akkor már ki lehetne ezt terjeszteni a városi könyvtárakra is (bár ez már nem feltétlenül szükséges, hiszen az átlagember nem sok különbséget tesz megyei és városi könyvtár között, ha könyvtárra támadt gusztusa, abba megy be, amelyik közelebb van).

“BestBlogForward” meme contest

Kevin Lim elindította 1000. postjának alkalmából kontesztjét. Az instrukciók:

  1. Keresd meg a legnépszerűbb postodat!
    Ebben segíthet a szolgáltató számlálója, a commentek száma, akár egy google-s keresés, vagy a blogtrackerek – BlogPulse, Technocrati stb.
  2. Blogold le a post háttértörténetét!
    Írd le, hogy hogyan találtad ki, miért írtad le, és hogyan lett népszerű – természetesen ne felejts el egy permalinket bepakolni a postra!
  3. Tageld “BestBlogForward”-ként!
    Ha elkészültél, győződj meg róla, hogy a címe és a tag szintén a “BestBlogForward”! Linkeld vissza ide. Sőt, ha a következő HTML-kódot használod, bárki meg tudja majd tekinteni a postodat a Technocrati-n keresztül: <a href=”http://technorati.com/tag/bestblogforward” rel=”tag”>bestblogforward</a>.

bestblogforwardNyerni lehet, 25$-os Amazon.com vásárlási utalványt, és fel lett ajánlva egy Flickr Pro account is, jól.

A verseny 2006. május 29-én, 11:59-kor zárul (szerintem nem magyar idő szerint:), az eredmény egy hét múlva várható. (Természetesen érdemes mindezt angolul végezni…;)

Az egész pedig arra fut ki, hogy vajon hogyan is lesznek népszerűek a blogok. Nosza hát. (Kedvem lenne ugyanezt magyarul is megcsinálni… Csak még kicsi vagyok hozzá, de hátha mondjuk ses-ék?)

(via Rambling Librarian)

25 éve halt meg Pilinszky János

pilinszkyA 20. század egyik legnagyobb költője ma negyedszázada húnyt el. Irodalmi munkásságát alapvetően határozta meg vallásos világképe, a német koncentrációs tábor emléke, ahol őrként teljesített szolgálatot és nővérének 1975-ben elkövetett öngyilkossága. 1938-tól 1976-ig publikált verseket, ezután már csak szépprózával foglalkozott. Rendszeresen írt az Új Ember c. katolikus hetilapba.

DIA: Művei, kapcsolódó szakirodalom.

MEK: Összegyűjtött versei.