Katasztrófafilm a könyvtárban

Elkezdtem szörfözni a WordPress blogjai közt:

  • Lilosnál videó. Nagyon-nagyon jóság. Ajánlott 10 percet rászánni, mert a nevetés elűzi a gondokat:) (Ezt már korábban kiszúrtam, de nem jutottem el a postolásig…)
  • Érdekes latin betűs kinai irást szemlélni/olvasni. (Én legalábbis arra tippelek:) Ez csak amolyan vizsga előtti jóság, ti. többek közt téma a különböző irásrendszerek konverziója is (legalábbis általánosságokban és elméletben).
  • A férfivá válás első lépése (a bejegyzésből kicsengő büszkeség kicsit hajaz Moshira – elnézést a szabad társtásért:)

Infobróker vizsga

Pénteken felcsörgött egy üzletkötő az ING-től, hogy nem érdekelne-e blablabla. Először kapásból vissza akartam dobni, de aztán gondoltam egyet, mert. Van egy szemináriumom, ahol információforrásokat kutatunk fel vállalkozásoknak (egyelőre folyamatban, úgyhogy többet még nem tudok mondani), és az én területem a tőzsde- és a bankszektor. Mivel az ING-ről hallottam már egyet s mást, így úgy döntöttem, hogy leülök tárgyalni:)

A Keltában folytatott beszélgetés viszont viccesen alakult. Hála a Milliók reggelire c. gazdasági műsornak (ahol sokat szerepelnek az ING-s “fiú”k is) és az eddigi tanulmányaimnak, gyakorlatilag semmi újat nem tudott mondani – az egyébként roppant kedves – fiatal hölgy, sőt. Simán fel tudtam neki sorolni az ING ágazatait, ráadásul, mint kiderült, az egész világról még én tudtam a többet. Aztán elmagyaráztam neki az egész infobrókeres dolog lényegét (ezzel kissé deheroizáltam magamat is, de üsse kő:), úgyhogy még egy névjegykártyát adott a sajátján kívül, hogyha lenne kedvem foglalkozni ilyen témákkal. Konkrétan arról lett volna szó, hogy az ING két bankot versenyeztet a céges hitelekért, a CIB-et és a Budapest Bankot, és mivel ezek a hitelek nagyon függnek a napi politikától (rendeletek, törvények stb.), ill. a gazdaságtól (árfolyamok, deviza-/valutaműveletek), ezért kell valaki, aki ezeket a paramétereket figyelné, és ez alapján mondaná meg a tutit. (Azért ennyire nem érzem magam profinak, tehát már csak ezért sem vállalnám, meg hát első a suli, utána bármi más – és ez csak levelező mellett működne.) Ettől függetlenül megmozgatta a fantáziámat, és jólesően kenegette az egómat (aminek mostanában szüksége is van rá…).

A végső poént pedig az adta meg, hogy kért általam ajánlott személyeket (sajnos nem tudtam ellenállni, de olyanokat adtam meg, akik úgysem foglalkoznak ilyenekkel – sőt, nem sok ismerősöm van, akiről tudom, hogy ilyen dolgokra vevő lenne). Aztán megkérdezte, hogy az egyik pincérnek (Zolinak) nem tudnám-e megadni a telefonszámát. Erre megkérdeztem a Zolitól, ő meg hanyatt-homlok hozta a számot. Szerintem ő másra számít, mint ami (van már párja a hölgynek), de remélem a potya kávét hamarabb fogom rajta bevasalni, mint hogy ez kiderül:)

Könyvtáros-térkép

A hasznosságok között tegnap óta bentfigyel a Frappr! kis logója. Már láttam ezt a programot a szánalmason (nem emlékszem, hol, meg mikor), de most Library Mistress-nél rábukkantam ennek a könyvtárosokat összegyűjtő alegységére. Felraktam magamat is, ha ez nem szerénytelenség…

Jóság az egész, mert így az esetleges szakmai kapcsolatok tényleg sokkal gyorsabban tudnak kialakulni.

Kalaznó

A név egy falut takar, Tolna megyében, a 65-ös úttól 4 km-nyire. Az alig 200 fős település egykor az ezer lelket is meghaladta. A török pusztítások után (a 18. század elején) Mária Terézia svábokkal telepítette be ezt a falut (is), akik az ezután eltelt 200 év alatt egy valóságos kis paradicsomot hoztak létre a Donát-patak mentén. Gazdag szőlőkultúra és mezőgazdaság, gyönyörű építészet, ami csak létrejöhet egy erőtől duzzadó kistelepülésen. Többek között a kalaznói mák a század elején a londoni árutőzsdén jegyzett termény volt. A ’30-as, ’40-es években nagy csoportokban mentek ki Amerikába dolgozni a falusiak, de visszajöttek, és az általuk hozott pénzből újultak, szépültek a házak (ezek az ún. amerikás házak). Szinte mindegyik homlokzaton ott van egy 193/194-gyel kezdődő szám és a tulajdonos neve. AztánLátkép a temetőből, a templommal 1945-ben beütött a katasztrófa: kollektív bűnösség alapján mindenkit kitelepítettek (ez így nem igaz, mert egy-két sváb ember-asszony maradt mutatóba, de ennyi). Ráadásul a bukovinai székelyek vándorútja is itt és ezen a környéken fejeződött be – egy fél évvel korábban a kelletnél. Így történhetett, hogy több hónapot töltöttek el egymás mellett a sváb és székely családok – a svábok hátul az istállóban, a székelyek pedig a házban (ez mindkét fél számára hatalmas traumát jelentett). Ezek után még sok-sok évig nem nyúltak hozzá a székelyek a tisztaszobákhoz – csak rendben tartották őket -, mert várták vissza a svábokat. A lakosságba pedig még bekerült pár felvidéki család, akik szintén a lakosságcsere-programmal kerültek át a határon. A virágzó gazdaság a svábokkal együtt továbbállt a vidékről. A székelyek nem értettek a szőlőműveléshez, csak az állattartáshoz, így a szőlő és a búza helyett inkább a kecske és a kukorica került az előtérbe. A kommunizmus alatt a falut zsákfaluvá alakították (illetve csak egy utat aszfaltoztak le – azt, ami ma a Szekszárd-Siófok főútba fut bele). A kezdetben jól működő TSZ-t is felszámolták, beolvasztották a kb. 5 km-nyire lévő Hőgyész kisvároséba. Egyetlen haszna volt a sorvasztásnak: nem engedték, hogy építkezzenek a faluban, így a házak – már amelyik megmaradt – erdeti formájukban maradtak fent, és TSZ-kockaház sem épült (na jó, egy, de az nem feltűnő). Sajnos nagyon sok ház dőlt össze, mert a székelyek nem gondozták megfelelően a házakat, és sok maradt üresen a svábok után is (a székelyek is folyamatosan áramlottak ki a faluból), amelyek sorban rogytak össze (azt szokták mondani a faluban az öregek, hogy a “háznak élnie kell” – tehát lakni kell benne, hogy egyben maradjon). Az anyagukat meg elhasználták. Így a falu képe nagyon foghíjas, de ami fentmaradt, azt érdemes megnézni.

Többek között fentmaradt a hatalmas evangélikus templom, amely a falu fölötti magaslaton áll. Karzatos, a 18. században épült, nagyon szép épület. A falu egyik unikuma a “barokk tyúkól”, szintén nemrég renoválta tulajdonosa. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy rengeteg gyönyörű sváb bútor maradt fent (ez egyrészt jó, mert van, másrészt rossz, mert szerencsétlen svábok nem tudták magokkal vinni az egy szál zsákjukban).

A falu lakossága manapság a székelység maradékából és egy cigány csoportból áll (nagyrészt munkanélküliek, akinek van munkája, az vagy Hőgyészen, vagy Szekszárdon dolgozik). A “maradék” (lassan többen vannak, mint a helybéliek) pesti “telepesek” (a fővárosból menekülő értelmiség – én és a családom közéjük tartozom) és a nyugatiak (osztrák, svájci, holland, svéd, német családok – nem ritka közülük a Magyarországról kitelepítettek, nem feltétlenül Kalaznóról, és nem feltétlenül tudnak már magyarul). A falu élete ennek megfelelően érdekes – nyáron, fő szezonban majdnem ugyanannyi német szót hallani, mint magyart…)

A szórakozást a szomszédos Hőgyészen lévő Apponyi-kastélyból kialakított wellness-szálloda uszodája (2010-től a szálloda sajnos csődbement, nincs valakinek felesleges pár milliárdja? – ed. 2011.08.30.), a lovaglás, a környező borvidékek (Szekszárdi… hmm…) és a vadászat szolgálja. [No meg persze a házakon mindig kell csinálni valamit:)] És azért évente van egypár banzáj is: fontos a Szent István nap (2004.- ben ezen a napon rendezték meg az Elszármazottak találkozóját, a kitelepítetés 50. évfordulójára – képek), május 1-je stb.

Még, még, még:

A képek Nagy Loránd felvételei (forrás: kalazno.atw.hu).

Kalaznó galéria (saját és mások képei, ahogy jönnek – folyamatosan és lassan bővül).

BlogSearch.hu

Már nem tudom kin keresztül [csak lötyögök a neten… kínoz a lelkiismeret, mert még mindig nem kezdtem neki az élőnyelvi terepgyakorlat lejegyzésének és megírásának, és MÁSFÉL hét múlva itt a könyvtár-szigorlat], de rátaláltam az első magyar blogkereső-motorra, a BlogSearch.hu-ra. Tiptop kis web2.0-ás alkalmazás (ezt jelzi is a kihagyhatatlan BETA felirat) [bocs, ez nem kifejezetten a BlogSearch-nek szólt, hanem általában a “web2.0”-nak], regisztráció, jóváhagyás, aztán durr bele, mehet. Ha rajta vagyok, kereshetnek rám jól, meg ilyenek. Vannak aztán leírások is mindenféléről, és persze tölteni is lehet lefele, leginkább blogmotort és feedolvasót.

(S)ex libris (18, piros karika)

Hogy ezek mit ki nem találtak… A fele doktor, van köztük egy csomó magyar is. Az egész egy kicsit KuK-szagú (legalábbis a stílust és a nevek összetételét tekintve). El tudom képzelni azt a szitut, amikor az öt éves szöszi angyalka-kislány megkérdezi, hogy “Apu, mi ez?” És akkor már nehéz beadni a méhecskét (a gólya meg teljesen esélytelen…:) A legjobb ez a Dr. Desiderus Markovics de Vasvár. Ja, és az animalszex sem új dolog, mint az tudjuk, na de így???

(via: szánalmas, naná:)

update (2006.05.28. 8:32): a WordPress, az a drága, kicenzúrázta a képet:)