magyar narancs

vicces sztori (legalja.hu), a magyar valóságról. egyben (részemről is) éles kritika az egész magyar oktatásügynek, mondjuk 50 évre visszamenőleg.

nem az írásban leírt technikai problémákra gondolok, hanem az alapkérdésekről + egy csomó másról, ami szerintem szintén kiderül a “cikkből”.

– sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ki és hol írta, ha valaki tudja, szóljon, megköszönöm.

Francia filmnapok

tegnap megnéztem a Soha ne mondd, hogy soha (francia vígjáték, feliratos) premierjét, nagyon jóság. nem valami szellemdús, de üdítő, pont jó kikapcsolódós film. a közönség ugyan, ehem, szóval olyan volt, de nem érdekelt, benyomtam egy liter promó csokit. (de a politikát és a választásokat kihagyhatta volna a főpolgármester, a közönség helyében nevetés helyett anyáztam volna…) aztán volt kaja az Iparművészetiben, finom. sajnos a nép ugyanaz volt ott is, és már nem volt sötét. persze, tele volt “jónővel” az egész, de inkább hasonlított egy playboy fotótanfolyamra a parti, mint kultúrprogramra. viszont ott volt Mélanie Doutey is (Romlás virága), aki Cécile-t alakítja, és nagyon szép. egy jó pont, a kaja volt a kető, a film a három, és kész. mindent összevetve megérte:)

a filmet pedig érdemes menézni.

Képregény #2

tényleg vacak az angol humor… (egyszer véletlenül modtam valamit egy ausztrál embernek, amin fél óráig röhögött. mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt a vicces benne, magyarázta, de nekem nem esett le a poén, pedig semmi mögöttes tartalmat nem értett bele.)

szóval képregényt – legalábbis ezt – mégsem fogok fordítani. olvasni jó, de magyarra átültetni…