magyar narancs

vicces sztori (legalja.hu), a magyar valóságról. egyben (részemről is) éles kritika az egész magyar oktatásügynek, mondjuk 50 évre visszamenőleg.

nem az írásban leírt technikai problémákra gondolok, hanem az alapkérdésekről + egy csomó másról, ami szerintem szintén kiderül a “cikkből”.

– sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ki és hol írta, ha valaki tudja, szóljon, megköszönöm.

Francia filmnapok

tegnap megnéztem a Soha ne mondd, hogy soha (francia vígjáték, feliratos) premierjét, nagyon jóság. nem valami szellemdús, de üdítő, pont jó kikapcsolódós film. a közönség ugyan, ehem, szóval olyan volt, de nem érdekelt, benyomtam egy liter promó csokit. (de a politikát és a választásokat kihagyhatta volna a főpolgármester, a közönség helyében nevetés helyett anyáztam volna…) aztán volt kaja az Iparművészetiben, finom. sajnos a nép ugyanaz volt ott is, és már nem volt sötét. persze, tele volt “jónővel” az egész, de inkább hasonlított egy playboy fotótanfolyamra a parti, mint kultúrprogramra. viszont ott volt Mélanie Doutey is (Romlás virága), aki Cécile-t alakítja, és nagyon szép. egy jó pont, a kaja volt a kető, a film a három, és kész. mindent összevetve megérte:)

a filmet pedig érdemes menézni.

Képregény #2

tényleg vacak az angol humor… (egyszer véletlenül modtam valamit egy ausztrál embernek, amin fél óráig röhögött. mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt a vicces benne, magyarázta, de nekem nem esett le a poén, pedig semmi mögöttes tartalmat nem értett bele.)

szóval képregényt – legalábbis ezt – mégsem fogok fordítani. olvasni jó, de magyarra átültetni…

1914 – ugyanaz a kérdés

Elfelejtettem egy fontos dolgot: a kérdésem forrását feltüntetni. Nos hát: Braun József: Információk. Bevezető állandó rovatunkhoz. In: Könyvtári Szemle (szerk. Kőhalmi Béla), 1914, 26-30. (Egy kicsit összemosódnak a fejemben az irodalmi, irodalomtörténeti, nyelvészeti és könyvtári hivatkozási szabványok…)

A cikket kötelező olvasmánnyá tenném proszemináriumon:) (Péter, ha olvasod…:) Kis bemelegítő tréning. Nagyon-nagyon kitűnő cikk. Szerintem.

A Fővárosi Könyvtárban elhangzott kérdésekből szemezgetett a példák keresésekor. Rögtön belecsap a közepébe (kedvenc kérdésem):

“Egy peres esetből kifolyólag egy ügyvédjelölt fölvilágositást kér aziránt, hogy mint állapítható meg egy kazal szalma súlya.”

– Fantasztikus. És hogyan lehet megválaszolni?

“Telefonon megkérdeztük a technika könyvtárát, honnan azonban az a válasz érkezett, hogy ez az időjárástól (víztartalom) stb.-től függ, ugy hogy a súly csak esetről esetre állapítható meg. A Mezőgazdasági Lexikon azonban, melyet ezután néztünk meg, megadta egy köbméter szalma átlagos sulyát, ami az olvasónak teljesen kielégitő fölvilágositás lévén, elégedetten távozott.”

És így tovább. Nem is kommentelném tovább. Hasonmásban is kiadták (1979-ben), ősszel ingyen vágták az ember után a KSZK-ban (amiért megfelelő mód hálás is vagyok:)

szövegszerkesztés

érdekes párbszédnek voltam tanúja, amíg vártam az oszkban a(z ingyenes:) wifi-kártyára (hogy aztán most blogolhassak:). egy szerencsétlen nyelvész szeretett volna régi magyar szöveget gépelni, aminek csak annyi volt az akadálya, hogy speciális karakterkészlet kellett volna hozzá.

(off: ő, ha jó emlékszem, ezt betűtípusnak hívta… de azon tuti kiakadna, ha nem tudnék különbséget tenni fonéma és lexéma között. mindegy, de szerintem nem olyan hú de bonyolult fogalmak ezek, hogy ne lehessen legalább ennyit megjegyezni…)

az opm adminisztrátor közölte vele, hogy sajnos nem áll módjában felpakolni újat (mást). olyan a szerver meg a szerződés, hogy nem.

(off: ez végülis érthető, ebben az országban még nem hallottam olyat, hogy közbeszerzésnek észszerű vége lett volna. ez persze nem zárja ki, hogy ne lenne.)

erre jutott eszembe: nem lehetne egy web2.0, alias ajax (húúúúú, sőt, hűűűűűű) alkalmazást csinálni, amin a szegény nyelvészek tudnának mindenféle vicces fonetikai jelöléseket csinálni, bárhol, ahol van internet-hozzáférés? és akkor az átírási szabványokat is jobban meg lehetne csinálni (bár úgy tudom, hogy ezen a téren kivételesen nyugis a helyzet).

egy ilyen szövegszerkesztőről tudok, amit kb. egy éve használok, bár mérsékelt lelkesedéssel. ez a writely, amit mostanában kaptak fel, hogy megvette a google (persze kapásból lezárták a regisztrációt…). valami ilyesmi lenne szerintem a jó, csak magyarul, magyaroknak, magyar igények szerint…