Kiszabadulni a “börtönből”

blackberry_9320_1-400Tegnapelőtt hirtelen felindulástól vezérelve lecseréltem a Sony Ericssonomat végre. A majdnem három év alatt sok baj volt vele, és mostanra teljesen megbízhatatlanná vált a működése, így szinte minden hívás után földhöz akartam már vágni, hogy legyen nyomós indok a cserére, de aztán beszipkázott a nagy magenta marketinggépezete, és hagytam magamat meggyőzni egy számlaegyeztetés során.

Az új készülék végül BlackBerry lett, nem mintha nagyon áhítottam volna egy ilyet, de szempont volt  a QWERTZ-billentyűzet és a megbízhatóság, ezeknek meg eleget tett. Végre nem érintőképernyős, ami nekem kicsit halálom volt, bár ilyet az ember nem vagy csak nehezen vall be – inkább utólag nagy az arca, ugye.

Viszont egy óriási felismeréssel járt a beüzemelés: azon kívül, hogy nyilvánvalóan állatira elbénáztam a kontakt-import/exportot, egyértelművé vált, hogy mekkora kín a Google bűvkörén kívül élni. De éppen ez a lényeg: túlságosan is sikerült lefednie az életem szervezéses részét, így gyakorlatilag újra kell tanulnom az egész munkafolyamat- és szervezéses dolgot, ami egyáltalán nem baj.

Jó dolog a Google-nak a szabadsága, de most úgy tűnik, ez inkább csak a Google-szolgáltatásokon belüli szabadságot jelenti, ha a nagy G nem akarja, hogy kívülről is lehessen használni a termékeit, akkor jön a véres verejték…

(iPhone-t meg még nem használtam, de el tudom képzelni, hogy ott mennyivel barátságosabb/barátságtalanabb a környezet…)

ebook640

Gratulálok

Egyrészt a jelek szerint sikerült valami ideológiát találni az ODR mögé drága kormányunknak és vezetőinknek, alapvetően félreértve és elrontva az egész e-könyv koncepciót (és zárójelbe téve a kiadó-könyvtáros párbeszéd-kezdeményezéseket), másrészt viszont a kiadóknak megint sikerült egy olyan gumicsontot adni, amit el lehet csócsálni, félre lehet érteni, a gonosz bélyegét festeni a könyvtárak falára. (A hivatkozott bejegyzés kommentjeit is tessék elolvasni!)

Harmadrészt a szakma jó szokás szerint kussol. Mélyen.

Miért nem lehetett ezt együttműködően, (majdnem) mindenki megelégedésére megoldani? Lehetőség pedig lenne, sok…

Gratulálok.

Kép: pocketnow

Fordítsuk meg a szokásos mondást, amivel szokták kábítani magukat az autósok/drogdílerek/talált pénzt eltevők: “Ha én nem, megcsinálná más.” Ha úgy érzed, szar a munka, értelmetlen amit csinálsz, feleslegesen hajtod magad, akkor gondolj arra, hogy ha neked nem, másnak kéne megcsinálnia, így meg legalább van egy kis esélyed, hogy jobb irányba vidd a dolgokat. Sokszor gondoltam erre pl. még anno az MKE-s veszekedések közepette.

Altruisták, előre!

screenshot_3_13_13_5_17_pm2

Egy korszak vége?

Emlékszem, mekkora élmény volt felfedezni az RSS-t, és velük együtt az első RSS-olvasó alkalmazásokat. Rengeteget keresgéltem, próbálkoztam, míg meglett az egyetlen, az igazi, ez pedig a Google Reader volt. A Google oldotta meg, hogy egy alapvetően már hasznos és jó eszköz alkalmas legyen a közösségépítésre, tudásmegosztásra. Ebből aztán olyan hatékony dolog lett, amit azóta sem tudott senki sem lepipálni. Olyasmi, mint a Facebook, csak tényleg szinte csak hasznos kontent került ki belőle, amit aztán sokkal, de sokkal szabadabban és könnyebben lehetett használni, hasznosítani a weben.

Bár rengetegszer írtam róla, pár szóban összefoglalnám: tartalomforrásból a tartalma közvetítő fájlt berakom egy emailkliens-szerű alkalmazásba, ott ezeket kategorizálom és rendezem, majd olvasom az automatikusan beérkező híreket, és osztom meg az általam kiválasztott platform(ok)on. Ezek közül az egyik legjobb a Google Reader saját megosztó felülete, ahol midenkinek egy saját hírfolyama jött össze az általa kiválogatott tartalmakat, és erre ugyanúgy fel lehetett iratkozni.

Tudom, hogy valami ilyesmi irányba megy el a Facebook is, de soha, ismétlem, soha a büdös életben nem lesz annyira hatékony eszköz, mégpedig azért, mert ott nem te válogatsz, és főleg nem azt a forrást húzod be, amelyik tetszik. Esetleg a Google Plusznak van némi esélye bepótolni ezt az űrt – és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem inkább ezt is integrálják, mint a Picasát. Sajnos valószínűleg a Facebookkal vívott elkeseredett harc vakította el annyira a döntéshozókat, hogy ezt a lehetőséget nem vették észre. Nem akarom temetni a szabad webet, de a Google Reader lejtőre állítása, és lassú felszámolása számomra eléggé az irányba mutat, hogy az egyik legnagyobb szereplő az egyik legjobb ilyen típusú szolgáltatását nem tartja annyira jónak, hogy megmentse.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő lépés, addig meg lehet keresgélni utódot. Én még nem tudom, talán a Ktamas által ajánlott NewsBlur.

Kép forrása: TechCrunch